Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Megvárom, míg mindenki leül, mert azt látom, hogy nem sikerült felállni, egymásnak kellett szólni, hogy föl kéne állni, hogy ezt a papírból felolvasott alternatív valóságot megtapsolhassák. (Radics Béla: És te az előbb mit csináltál?) Hát, kérem szépen, képviselő asszony, messze esett az alma a fájától. Ön TISZA-ügynöklistának nevez egy törvényt, egy olyan törvényt, amit önök, a Fidesz képviselői, a Mi Hazánk képviselői és a KDNP-frakcióból is sokan megszavaztak. Kérem szépen, ez a törvény azért került elfogadásra, mert az egykori hatalmi elit, amiben az ön édesapja is benne volt, és nagyon sokan, akik itt ülnek, ők 36 éven keresztül tudatosan megakadályozták, hogy ezek nyilvánosságra kerülhessenek, ellentétben például Csehországgal, ellentétben Szlovákiával.

Ön itt most papírból felolvasva (Zsigó Róbert: Te is papírból olvastál!) egy ilyen, nem tudom, felháborodást színlelve TISZA-ügynöklistáról beszél. Tisztelt Képviselő Asszony! Ez egy törvény. Nem a kormány határozta meg az időpontokat, se október 22-ét, se november 4-ét. Ön képviselő, elvileg itt ül. Megszavazta az Országgyűlés az október 22-ei határidőt. Senki nem sürgette az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárát. Látták a törvényt, majd utána akkor is itt ült, amikor megszavaztuk közösen a november 4-ei módosítást. Ez így zajlik. Nem tudom ‑ nem tudom ‑, hogy mi van emögött, ki írta az ön beszédét, de nagyon szomorú vagyok attól, elmondtam elég hosszan, hogy mi történt, ön is pontosan tudja, hogy mi történt.

Pontosan tudja ön is, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára az Országgyűlés alá rendelt szerv. Ön, én és itt mindenki, aki képviselő, pontosan ugyanannyira felelős. Alánk tartozik közösen a levéltár, nem a kormány alá, nem valamelyik miniszter alá, és nem valamelyik miniszterelnök alá, hanem minden képviselő alá. (Néhány képviselő a Fidesz soraiból elhagyja a termet.)

Ön a kegyelmi botrányt emlegeti. Azt szeretném kérdezni: nem szégyelli magát?! Novák Katalin írta alá a saját kezével, a saját tanácsadói javaslata ellenére, az Igazságügyi Minisztérium, az akkori igazságügyi miniszter felterjesztése ellenére azt, hogy egy pedofil segítőnek kegyelmet adott. Ezt hasonlítja ön ahhoz, hogy van egy Országgyűlés alá rendelt szerv, amely elvégez egyébként egy óriási munkát, és abba csúszik egy hiba, és pár órára megjelenik néhány ember neve tévesen egy listában, ezt ön összemossa azzal, hogy a köztársasági elnök a saját emberei javaslata ellenére ‑ tudva a történetet ‑ kegyelmet ad egy pedofil segítőnek?

Én nagyon sajnálom azt, hogy ön mint Lezsák Sándor lánya, próbálja hitelteleníteni ezt, ami most történt, hogy sok százezer magyar család megtudhatja, a szüleink, nagyszüleink, hogy kik figyelték meg őket, kik tették tönkre az életüket. Nem mindenki tudhatja meg az egykori politikai elit mulasztása miatt, hiszen mindent megtettek, az ön képviselőtársai legalább hússzor leszavazták itt a parlamentben az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Együtt szavaztak Gyurcsány Ferenccel, Medgyessy Péterrel a Fidesz és a KDNP képviselői. Az LMP terjesztette be, nem tudom, hányszor és más ellenzéki pártok ezt a javaslatot. Ezek az emberek tehetnek róla, és ebben felelőssége van olyan képviselőknek is, akik ma már nincsenek itt.

Lehet, hogy most valakit ért egy sérelem. Én igyekeztem ‑ lehet, hogy nem voltam elég részletes az ön édesapjának a rendszerváltás előtt játszott történeti szerepéről beszélni, engem nem érdekel az, hogy mi külön oldalon vagyunk, nem érdekel az, hogy önt senki nem választotta meg, minket meg több millióan ‑, én igyekeztem tiszteletet adni és elválasztani a napi politikát, az esetleges hibákat attól, hogy valaki egy nagyon fontos szerepet játszott a rendszerváltás történetében. Nagyon sajnálom, hogy ön vagy nem ült itt, vagy nem hallgatta meg azt, amit mondtam. Én ezt jó szívvel mondtam.

Amit ön felolvasott, azt ön bizonyosan nem mondta jó szívvel. Azt ön olyan hátsó szándékkal mondta, hogy hátha a 16 százalékból, mondjuk, a 6 százalék felé tartva valahogy meg lehet állítani a lejtőn ezt a bűnszervezetet. Nem lehet, tisztelt képviselő asszony, mert az emberek látják, hogy naponta visznek el bűnözőket a nyomozó hatóságok, látják, hogy kirabolták a hazájukat. Ehhez ez a politikai cirkusz, egyébként az édesapjához is méltatlan politikai cirkusz nem lesz elegendő. Szembenézésre lenne szükség, felelősségvállalásra lenne szükség, még akkor is, ha ön nem ült itt az előző ciklusban. Ön most olyan emberekkel ül együtt, akik kirabolták az országot, akik több ezer magyar kiskorú gyermeket tettek tönkre.

Ezért a hibáért, amit ön felemlegetett sokszor ‑ felolvasva egy papírból ‑, a levéltár vezetője vállalta a felelősséget. Még egyszer mondom, ha nem értette volna, az Országgyűlés alá tartozik ez a szerv. Tartottunk egy sajtótájékoztatót, mint ahogy egyébként szoktunk más ügyekben is sajtótájékoztatót tartani, mert fontosnak tartottuk, hogy ez az ügy mindenkihez eljusson, és minél több család tudja megnézni, hogy ki tette tönkre a szüleik, nagyszüleik életét. Ezt tudom mondani. Ezt tudom mondani, egyébként meg az Állami Számvevőszéket említette, azt hiszem, Rétvári Bence. Mi őt nem támadjuk, hanem le fogjuk váltani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)