Kulcsár Krisztián (TISZA)

KULCSÁR KRISZTIÁN (TISZA): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Vannak ügyek, amelyekben nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki kap esetleg politikai elismerést, hanem az, hogy végre történik‑e valami azokért, akiknek a sorsáról beszélünk. A kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatásának és kisebbségi jogainak ügye ilyen kérdés. Október 12-én az ukrán parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, amely megerősíti a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának jogi garanciáit. Ez fontos előrelépés a kárpátaljai magyar közösség számára, és egy hosszú, sok konfliktussal terhelt folyamat új szakaszát jelenti.

Külön öröm és büszkeség volt a magyar parlament IPU-delegációjának számára, hogy a kongresszuson folytatott kétoldalú megbeszélésünkön az ukrán parlament alelnöke már a döntést megelőzően tájékoztatott arról, hogy jóvá fogják hagyni a törvénymódosítást. Az elfogadott új törvény kapcsán mindenekelőtt a kárpátaljai magyaroknak jár az elismerés, azoknak a családoknak, pedagógusoknak, egyházi és közösségi vezetőknek, akik hosszú éveken keresztül kitartottak az anyanyelvi oktatás és a magyar identitásuk megőrzése mellett, mert az anyanyelv nem egyszerűen kommunikációs eszköz.

Az anyanyelv az otthonunk, a kultúránk, a családi emlékezetünk, a közösségünkhöz való tartozásunk része. Egy gyermeknek nem szabadna választania a magyar identitása és a jövője között. A cél tehát nem az, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek ne tanuljanak meg ukránul; ellenkezőleg, legyenek képesek boldogulni Ukrajnában és Európában is, miközben hátrányos következmények nélkül őrizhetik meg magyar anyanyelvüket és kultúrájukat.

Az új szabályozás ezt az egyensúlyt igyekszik megteremteni. Megerősíti az oktatásban a magyar nyelv használatát, biztosítja a magyar nyelvű vizsgázás lehetőségét, és önálló jogállást biztosít azoknak az iskoláknak, amelyekben a nemzeti kisebbségek nyelvén folyik a tanítás. A magyar nyelvű érettségi lehetősége tehát időkorlát nélkül fennmarad, a kisebbségi oktatási intézmények pedig különleges jogállást kaphatnak. Ezek nem pusztán jogszabályi részletek, ezek a magyar közösség jövőjét meghatározó jogi garanciák.

És itt érdemes feltennünk egy kérdést: hogyan jutottunk el idáig, és miért éppen most sikerült előrelépni? A 2017-es oktatási törvény és a 2019-es államnyelvtörvény súlyosan megterhelte a magyar-ukrán kapcsolatokat, és hosszú éveken át bizonytalanságot okozott a kárpátaljai magyar családoknak. Az Orbán-kormány vétókkal és politikai nyomásgyakorlással próbálta meg érvényesíteni a magyar kisebbségi jogokat, és bár születtek részeredmények, a hosszú távú garanciák kérdése nem rendeződött megnyugtatóan.

(15.10)

A TISZA-kormány más utat választott: konkrét követelésekre, szakmai egyeztetésekre, a kárpátaljai magyar közösség bevonására és számonkérhető vállalásokra épített. A júniusban megerősített magyar-ukrán megállapodást szakértői egyeztetések követték. A törvénymódosítás javaslata október 2-án került az ukrán parlament elé, amely október 12-én azt el is fogadta. A TISZA-kormány néhány hónap alatt olyan áttörést ért el, amelyre a Fidesz tíz év alatt sem volt képes. A tanulság világos: a vétó eszköz, nem cél. A nyomásgyakorlás akkor ér valamit, ha konkrét, számonkérhető eredményhez vezet. A kisebbségi jogok védelmének pedig Ukrajna európai integrációjában is érvényesülnie kell.

Közben a szomszédos Szerbiában is jelentős politikai változások zajlanak, és mindezen történések egyik fontos tanulsága, hogy a határon túli magyar közösségek érdeke nem azonosítható egyetlen politikai párt vagy kormány érdekeivel. A magyar közösségek jogait nem politikai szövetségeknek, hanem a minden körülmények között érvényesülő jogi és intézményi garanciáknak kell biztosítaniuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állíthatjuk, hogy ezzel minden probléma megoldódott. A törvény elfogadása még nem elég, a most megszületett garanciáknak a mindennapokban is érvényesülniük kell. A végrehajtást figyelemmel kell kísérnünk, a vállalásokat pedig számon kell kérnünk. A célunk nem újabb konfliktus, hanem kiszámítható, kölcsönös tiszteleten alapuló magyar-ukrán kapcsolat, amelyben Magyarország következetesen kiáll a külhoni magyarok jogaiért, Ukrajna pedig teljesíti a vállalásait. A határon túli magyarok nemzetünk részei, és a nemzeti érdeket nem az szolgálja, hogy hányszor beszélünk róluk, hanem az, hogy mit teszünk értük. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)