Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tudom, hogy korlát nélküli hosszúságú az idő, de a berlini repülőgép indulása mégis korlátoz (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.), úgyhogy igyekszem gyorsabb lenni az átlagosnál. (Balla György: Hála istennek!)

Tisztelt Toroczkai László Frakcióvezető Úr! Én tényleg igyekeztem elég sok eredményt felsorolni, már elért eredményt minden területen, a gazdaság területén, az egészségügy területén, az oktatás területén, a szociális szféra területén, a közlekedés területén; minden olyan területen, ami alapjaiban meghatározza a magyar emberek mindennapjait. Sajnálom, ha önnek egyik eredmény sem számít, nem fontos.

Ön beszélt a közbiztonságról, de sajnos újra hazudik. Alapvető dolgokban, számokban is. Jelentősen, jelentősen több pénzt, költségvetési forrást fordít a TISZA-kormány 2027-ben a rendvédelemre, a rendvédelem fejlesztésére és a rendvédelemben dolgozók bérére, mint amennyit akár 2026-ban, akár 2025-ben fordított erre az ország. Ön nem említette, de pontosan tudja, hogy egy átfogó rendvédelmi csomagot terjesztünk be. Ön egy elemet kiemelt ebből; azt is tévesen egyébként, és téves következtetéssel. Ön nem idézte azokat a pontokat, ami jelentősen könnyíteni fogja a rendvédelemben dolgozók munkáját, jelentősen javítani fogja az életkörülményeiket, emelni fogja a fizetésüket, hogy adott esetben többet mehetnek szabadságra, másképp lesz elszámolva a túlórájuk. Ön nem említette azokat a képzési reformokat, aminek köszönhetően egyébként majd csökkenni fog az a rendőrhiány, amelyet ‑ ahogy ön is elmondta ‑ az előző kormánytól örököltünk. Mi mindennel azon dolgozunk, higgye el ‑ de ha nem hiszi el, akkor is jó ‑, mi mindennel azon dolgozunk, hogy több rendőr legyen, és hogy biztonságosabbak legyenek a magyar utcák és a terek a kistelepüléseken is és Budapesten is. Ezért intézkedtünk rögtön, amikor egyébként polgármesterek megkerestek minket, és nemcsak polgármesterek, hanem hús-vér magyar emberek, egyszerű állampolgárok megkerestek minket akár Budapesten, akár más településeken is.

Ön azt mondta, hogy nem lehet majd konzultálni az új szabályok alapján a polgármesterek részéről a rendőrkapitányokkal. Ez természetesen nem igaz. Bármikor konzultálhatnak. Tudja, hogy mi fog megváltozni? Az, hogy a jövőben nem egy becsületes vagy nem becsületes ‑ mert lehet, hogy ilyen is van ‑ polgármester fogja megmondani, hogy az adott településen ki lehet rendőrkapitány és ki nem, vagy hogy hogyan dolgozzon az a rendőrkapitány. Mert lehet, hogy ön ezt nem tudja, de a rendvédelem az egy szakma, egy nagyon fontos szakma, és minden ember biztonsága múlik rajta. Úgyhogy még egyszer azt tudom önnek mondani, hogy egy átfogó rendvédelmi csomagot dolgozott ki a Belügyminisztérium, egyébként a rendőröket képviselő érdekvédelmi képviseletek bevonásával, a szakemberek bevonásával, amihez lehet egyébként módosító javaslatokat beterjeszteni ‑ már ha van ilyen, és hacsak nem az a célja, hogy hergelje az embereket, és félrevezesse a saját szavazóit is.

A kkv-kat is megemlítette úgy mint negatívum, úgy, hogy soha ennyi pénzt, költségvetési forrást és támogatást a magyar kis- és középvállalatok nem kaptak, mint amennyit kapni fognak. Persze önök ellenére, hiszen mindent megtettek a ‑ régi? újdonsült? ‑ szövetségeseikkel együtt, a KDNP-vel és a Fidesszel, hogy ne sikerüljön az egyik legfőbb vállalásunk és a magyar embereknek tett egyik legfontosabb ígéretünk: az uniós források hazahozatala. De szerencsére, tisztelt frakcióvezető úr, nem jártak sikerrel. Ön egy vesztes csapathoz igazolt. Úgy járt, mint Martonyi János, aki ’88-89 hajnalán belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, csak aztán az MSZMP megszűnt alóla létezni. (Szórványos derültség a kormánypárt soraiban.) De a lényeg az, hogy sokkal több költségvetési forrást kapnak, pályázati támogatást, hatékonyságnövelő energetikai támogatást kapnak majd a magyar kkv-k. Mindannyiunk közös érdeke, és remélem, azért önnek is ez az érdeke, hogy a magyar kis- és középvállalatok versenyképesebbek legyenek, hatékonyabbak legyenek, profitábilisabbak legyenek, és hogy tudjanak előrelépni, hogy legyenek belőlük középvállalatok, nagyvállalatok és később akár nemzetközi szinten is eredményes vállalatok. Higgye el, bár nem ül ott ezeken a tárgyalásokon, de minden nagyvállalat támogatásánál ez a legfőbb szempont, hogy mennyi a magyar beszállítók aránya, hogy milyen lehetőséget nyújt adott esetben egy itteni multi fejlesztése a magyar kis- és középvállalatok számára az előrelépéshez.

Az utolsó panaszára, miszerint Németországban rossz pártcsaládhoz megyek, szeretném önnek jelezni, hogy én nem egy pártcsaládhoz megyek, nem is egy párthoz, hanem Németország kancellárjához, a német kormányhoz megyek, egyébként több magyar kormánytaggal együtt. Próbálok egy példát mondani önnek, hogy ez hogyan zajlik. Például ha egy külföldi kormányfő, államfő, miniszter idejön, akkor sem önt keresik (Derültség a kormánypárt soraiban.), hanem engem és a TISZA-kormányt. (Taps a kormánypárt soraiban.) Köszönöm szépen.

Nagyon örülök annak, hogy Rétvári Bencének kinyomtatták az egész internetet. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Csodákat talál ott néha az ember. Csak nehogy beszálljon, mint Vágási Feri, az internetbe, mert az egy kicsit késő lesz.

Azt tudom önnek mondani, mert idézett egypár interjút; nem két éve voltak, már lassan három. (Dúró Dóra: Nagy különbség!) Én látom, hogy szeretnék az idő kerekét kizökkenteni, de nem fog sikerülni. Őszinteség mellett, felelősségvállalás mellett nem ártana önöknek egy kis humorérzék is, de valamiért csínján bánt a Jóisten a humorérzékkel, amikor önöknek osztogatta. Nyugodtan ki lehet emelni szövegkörnyezetből dolgokat, lehet naprendszerről beszélni. Amikor én anno a Fideszt leírtam, akkor a Fideszben való szerepét írtam le Orbán Viktornak, és ezt a mai napig tartom ‑ és itt nem akarok személyeskedni, nehogy itt újabb személyes megtámadtatás vagy érintettség címen sokan szót kérjenek ‑, de ő azért kiemelkedik intellektusban; mondjuk, ez nem jelent túl sokat (Derültség a kormánypárt soraiban.), de azért jelentősen kiemelkedik. Tudja, Don Corleonéval sem az volt a baj és Al Caponéval, hogy buta lett volna, sőt éppen ellenkezőleg, valószínűleg volt miből gazdálkodniuk agykapacitás terén, csak nem jóra használták fel ezeket a dolgokat.

Azt tudom még mondani, én nem kértem közös fotót Orbán Viktorral Novák Katalin beiktatásakor. Valószínűleg összekever valakivel.

Ókovács Szilvesztert is megemlítette. Én nem akartam róla beszélni, bár látom, hogy szeretné, hogy beszéljenek róla, hiszen naponta most nagyon sok Facebook-posztot kitesz. Csak azt nézem, hogy ha őt tényleg olyan méltatlan módon távolították el, mindenféle valós szakmai és egyéb indok nélkül, akkor vajon miért nem tiltakozik senki az Operaházból. (Dúró Dóra: Mert félnek!) Én úgy látom, hogy ha egy iskolaigazgatót, színházigazgatót vagy bármilyen vezetőt eltávolítanak alap nélkül, akkor az adott közösség ‑ vagy ahogy önök mondták régen a ’80-as években: kollektíva (Derültség a kormánypárt soraiban.) ‑ rögtön tiltakozik. Most ilyet nem hallok. Viszont én személyesen is, és művésznő is, aki most nincs itt, rengeteg megkeresést kap és üzenetet a felszabadult Operaházból. Azt mondják, hogy ilyen jó napjuk már évtizedek óta nem volt az Operaházban. (Taps a kormánypárt soraiban. ‑ Dúró Dóra: Három éve még üdvözölte!)

(14.00)

Sietek, mert a repcsi nem vár. Még beszélt a személyi jövedelemadóról is. Ön megint hazudik a nem létező KDNP-s szavazóknak, a TISZA világosan megkérdezte a magyar embereket egy nulla forint közpénzbe kerülő közvélemény-kutatásban, hogy mit és hogyan szeretnének, és a TISZA ‑ ellentétben önökkel és a Fidesszel ‑ világosan leírta, hogy miket vállal. Szeretném emlékeztetni, ha esetleg elfelejtette volna, hogy nekünk van egy leírt programunk, és annak a végrehajtása szerint haladunk. Lehet, hogy önnek ez semmit nem jelent, hogy 2,5 millió honfitársunk kevesebb személyi jövedelemadót fog fizetni, mint az önök kormányzása alatt, de én azt gondolom, hogy annak az egymillió minimálbért kereső embernek, aki havonta 20 ezer forinttal többet fog hazavinni csak az adócsökkentés miatt, ez sokat jelent.

Bóka János különösen jól sikerült felszólalására talán elég lenne annyit mondani, hogy 16 százalék ‑ nem 9, 6! ‑, 16 százalék, azt tudom önnek mondani, de azért mégis egy kicsit hosszabban szólnék önhöz. De hogy ezt a 16 százalékot kontextusba helyezzem, amin most önök állnak a teljes népességben, és talán jobb, ha ezt a honfitársaink is hallják, önök több mint harminc éve ‑ ön még az SZDSZ-be sem lépett be ‑ nem állt a Fidesz, az úgynevezett Fiatal (Ujjaival idézőjelet mutat.) Demokraták (Ujjaival idézőjelet mutat.) Szövetsége ilyen szinten. 16 százalék! És ha sokat dolgoznak így, ahogy most teszik (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), megpróbálják félrevezetni az embereket, akkor a 16-ból lehet 6 (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), és a végén, ahogy az ön elődje az SZDSZ-ben, Retkes Attila csődbiztos, ön is be tudja majd csukni a boltot. Ez önökön múlik, ez nem rajtunk múlik.

Ön azt mondja, hogy egypártrendszerre törekszünk. Egyáltalán nem! Nem tudom, tud‑e teniszezni. Teniszezni csak akkor lehet jól, ha van egy jó ellenfél. Igenis szükség lenne egy valódi ellenzékre Magyarországon, egy hazaszerető, hazafias, becsületes ellenzékre. (Taps a kormánypárt soraiból.) Úgyhogy azt javaslom önnek, ha elfogad egy tanácsot, hogy ezen dolgozzanak.

Látja, hogy amit eddig műveltek, az nem működik. (Dr. Ruff Bálint György: Nem.) Amikor ön átvette ‑ már elég gyalázatos állapotban ‑ ezt a nap mint nap fogyatkozó frakciót, akkor is nehéz helyzetben voltak. Gulyás Gergely legalább néha úgy tett, mintha szeretne, megpróbálna szembenézni a felelősségével, az önök múltjával. Ön nem ezt tette, hanem megpróbálja még jobban leamortizálni, még hiteltelenebbé tenni az önök frakcióját. Szerintem ezt ne tegye, hacsak ön nem akar tényleg bevonulni úgy mint a Fidesz csődbiztosa a magyar történelemkönyvekbe. Lelke rajta!

De hadd mondjam el azt önnek, említette Orbán Viktor testvérét ‑ nagyon kerülték ezért ezt a dolgot, úgy látszik, mélyre ment ‑, hogy a volt miniszterelnök testvérét állítólag, sajtóinformációk szerint bevitték, és kihallgatják. Közlöm önnel, hogy én azután adtam erről tájékoztatást, miután a magyar rendőrség kitette a közleményét a honlapjára, és ott is csak annyit írtam, hogy sajtóinformációk szerint, mert a részleteket akkor még nem tudtam. Nem tudom, hogy azóta nyilatkoztak‑e, hogy pontosan kit és milyen ügyben vittek be, de amit lehet tudni, és ami kiderül a közleményből is emlékeim szerint, hogy ez egy köztörvényes bűncselekmény.

Embercsempészet gyanújával hallgatják ki ‑ lehet, jelenleg is ‑ a magyar hatóságok a volt miniszterelnök testvérét. Így persze már érthetővé válik az, hogy Orbán Viktor, amikor tehette, miért engedett ki 2200 embercsempészt, jogerősen elítélt embercsempészt a magyar börtönökből. Tudja, ami miatt Abdul is meglepődött, amikor nézte a HírTV-t, azt hitte, hogy bent marad élete végéig, majd önök, Orbán Viktor kiengedte őket. Így, hogy van egy kis családi érintettség, lehet, hogy most már önnek is érthetővé válik, hogy miért engedett ki embercsempészeket a börtönből. Ízlelgessük, hogy a volt miniszterelnök testvérét embercsempészet miatt (Dr. Ruff Bálint György: Embercsempészet.), annak gyanújával, nem bolti lopás, nem telefon, embercsempészet gyanújával. Önök, akik itt ülnek, ott ültek Orbán Viktor-frakciójában is. (Dr. Panyi Miklós: 11 éves gyerek…!)

És nem tudjuk elfogadni azt a választ a volt miniszterelnöktől, hogy eszközökről beszél. Nem, vannak bűncselekmények, amiért felelni kell. Aztán majd a független magyar bíróság kimondja, hogy valaki valóban elkövette azt a bűncselekményt, vagy nem. De van a Bibliában egy sor, amit sok költőnk is felhasznált: ki mint vetett, azonképpen arat. Ez szerintem mindenkire vonatkozik ebben a Házban és az egész országban, tisztelt frakcióvezető úr! (Taps a kormánypárt padsoraiból.)

És hadd térjek ki a másik vádra is, a másik politikai cirkuszra is, amiről beszélt: ez az ügynökdossziék megnyitása. Én azt tudom önnek elmondani, hogy mi a vállalásunknak megfelelően az elmúlt héten megkezdtük azt a munkát, amit az előző 36 év politikai elitje nem mert megtenni, nem akart elkezdeni, az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Itt a Parlament falai között a múlt héten méltóságot, méltányos vitát és sok türelmet kértem a magyar emberektől. És, tisztelt frakcióvezető úr, a magyar társadalom érettségét mutatja, hogy túlnyomórészt ez is történt, és hogy így jártak el.

Vannak ugyan a közéletben, akik azt mondják, hogy hiba volt egyáltalán a múlt kérdéseivel foglalkozni. Lehet, hogy nekik is van valamennyi igazságuk, még ha én személy szerint és szerintem sok millió magyar ember nem is értünk velük egyet. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem így, nem ebben a logikában kellett volna a nyilvánosságot megteremteni. Vannak, lehettek megfontolandó érveik, még ha mi másképpen döntöttünk is. És van egy elenyésző kisebbség, ez többnyire itt ül a Fidesz-KDNP- és a társutas Mi Hazánk-frakció köreiben, amelynek nem sikerült ezt a vitát méltósággal lefolytatnia. Én nem érzek mást, csak sajnálatot az irányukban.

És hadd legyek konkrét: történt egy súlyos hiba, amikor Lezsák Sándor egykori képviselő nevét az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tévesen az ügynökök adatbázisában szerepeltette. Személyesen szerettem volna bocsánatot, elnézést kérni emiatt Lezsák Sándortól, még úgy is, hogy ebben nekem és a kormánynak semmilyen felelőssége nincs. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Innen is szeretnék a volt képviselő úrnak jó egészséget kívánni. Örülök, hogy itt ül a Fidesz képviselőjeként Lezsák Anna, Lezsák Sándor lánya, akin keresztül immár újra személyesen tolmácsolhatom ‑ a levéltár nevében is ‑ a bocsánatkérést. (Taps a kormánypárt padsoraiból.)

Ami történt, az véleményem szerint és szerintem sokunk véleménye szerint egy nagyon súlyos hiba, és szükséges is ezért a felelősségre vonás és a -vállalás. De szeretnék valamit tisztázni, szeretnék valami fontosat tisztázni, mert a szétesés szélén álló, egyre lejjebb süllyedő ellenzék ebben az ügyben is félrevezeti, megpróbálja legalábbis félrevezetni az egyre fogyatkozó számú szavazóját. Nézzük a részleteket! Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, ahogyan sokan látjuk, gondoljuk, 36 évet késett. Nagyrészt miért? A Fidesz és a régi hatalmi elit hibájából és felelősségéből, a régi hatalmi elit és a Fidesz összejátszása miatt. (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!) A mostani nyilvánosságra hozatalt ‑ és ez szerintem nagyon fontos ‑ és annak a módját nemcsak a TISZA képviselői támogatták, hanem a KDNP, a Fidesz és a Mi Hazánk sok képviselője is megszavazta. Szeretném felsorolni név szerint, hogy egyébként legyenek büszkék magukra azok az ellenzéki képviselők, akik a pártutasítás ellenére is meg merték szavazni ezt a 36 évet késett jogszabályt.

(14.10)

Megszavazta, hogy ilyen módon hozza a levéltár nyilvánosságra az ügynökök adatait: Ágh Péter, a Fidesz képviselője; Bencsik János, a Fidesz képviselője; Hargitai János, a KDNP képviselője; Nacsa Lőrinc, a kereszténydemokraták képviselője; Seszták Miklós is (Derültség a kormánypárt soraiban.); Simicskó István, a KDNP képviselője, és a most nemzetbiztonsági bizottsági ülést összehívó, politikai bohózatot a fővállalkozó megrendelésére alakító Apáti István, a Mi Hazánk képviselője; Dócs Dávid, a Mi Hazánk képviselője; Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője; Novák Előd, a Mi Hazánk képviselője (Novák Előd: Hazámat szolgálom!); Szabadi István, a Mi Hazánk képviselője, és Toroczkai László, a Mi Hazánk képviselője. (Dúró Dóra: Köszönjük az elismerést!) Megszavazták ezt a jogszabályt, amely alapján a levéltár ‑ nem a kormány, a levéltár! ‑ nyilvánosságra hozta az ügynökök adatait és listáit. Ez azért fontos, mert a jogszabályt közösen fogadtuk el.

De megyek tovább: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, ahogy mondtam, elkövetett egy hibát, egy súlyos hibát, amiért a levéltár vezetője vállalja a felelősséget; ez önöknek ismeretlen dolog lehet, hogy valaki vállalja a hibáért a felelősséget. Remélem ‑ körülnézek ‑, hogy eddig egyetértünk. Ha igen, akkor folytassuk! Az ellenzék ‑ önök! ‑ ezért a hibáért a kormányt hibáztatja. Jól értem? Most már nem olyan bátran bólogatnak. (Toroczkai László: Igen, igen!) Politikai felelősöket keresnek, nem elégszenek meg a levéltár igazgatójának felajánlott lemondásával.

De mi is a valóság? Miről nem tájékoztatják a saját fogyatkozó számú szavazóikat? Van‑e, volt‑e bármilyen feladata, felelőssége a kormánynak az ügynökaktákkal, a nyilvánosságra hozatallal? Nem; bármit is hazudnak, nem volt és nincs. De felteszem egyszerűbben a kérdést, hogy Rétvári Bence vagy akár Bóka János is megértse: a kormány alá tartozik‑e az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára? Tisztelt Rétvári Bence! Tisztelt Bóka János! Vajon a kormány alá tartozik-e? (Rétvári Bence: A legfőbb ügyész? A köztársasági elnök? Az ÁSZ elnöke?) Nem, nem tartozik. (Az elnök csenget.)

Tisztelt Honfitársaim! A 2003. évi III. törvény kimondja, amit anno a Fidesz a D-209-es ügynökkel, Medgyessy Péterrel együtt szavazott meg, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az Országgyűlés alá tartozik. A kormány nem ellenőrizheti és nem utasíthatja a levéltár munkáját, tehát, tisztelt honfitársaim ‑ tisztelt honfitársaim! ‑ egy olyan hiba miatt vádolják, próbálják nevetséges módon vádolni a kormányt, amihez nekünk semmi közünk nem volt, amire semmilyen ráhatásunk nem lehetett. (Moraj az ellenzéki sorokban. ‑ Zsigó Róbert: Dehogy! Rétvári Bence: Mégis ott… ‑ Az elnök csenget.) Én magam, én magam… Ha esetleg abbahagyják, akkor folytatom. Én magam semmit nem tudtam a megjelenő nevekről és adatokról. Ha tudtam volna, tisztelt képviselő asszony (Vitályos Eszter közbeszól.) ‑ nem ön, hanem (Molnárné dr. Lezsák Anna felé mutatva:) az ön mögött ülő kedves képviselő asszony ‑, és láttam volna az ön édesapja, Lezsák Sándor nevét, biztosan ‑ biztosan! ‑ közbeavatkoztam volna, hiszen pontosan ismerem Lezsák Sándor rendszerváltás előtti munkáját és bátorságát. Nem meglepő, már-már természetes, hogy egyébként az ellenzék megpróbálta ‑ elég csúfos kudarcba fulladóan ‑ félrevezetni az embereket, és azt hazudni, hogy ezért a hibáért a kormány a felelős.

Még a törvényt egyébként nagy dérrel-dúrral megszavazó Apáti István mi hazánkos képviselő egy nemzetbiztonsági bizottsági ülést is megpróbált a Fidesz alvállalkozójaként összehívni mára, ráadásul nyílt ülést, ugye, képviselő úr? (Dr. Apáti István: Így van!) Tették ezt úgy, hogy ők is, a mi hazánkos megbízottak is és a fideszes megbízóik is pontosan tudták és tudják, hogy ez a hiba minden, csak nem nemzetbiztonsági kérdés, és azt is tudják ‑ mert elég régóta itt kapnak havi sok millió forintot ‑, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság nem nyílt üléseken szokott foglalkozni a magyar nemzet biztonságát valóban érintő kérdésekkel. Ezek után, gondolom, Apáti képviselő úr, nem szorul külön magyarázatra, hogy a TISZA képviselői miért nem vettek részt a Mi Hazánk és a Fidesz koprodukciójában előadott silány és csúnyán besült bohózatban. Ugye, nem kell elmagyaráznom külön önnek, képviselő úr?

De hadd folytassam egy ennél fontosabb dologgal! Tisztelt Képviselő Asszony! Szerintem sokkal méltóbb és őszintébb lett volna, ha a levéltár súlyos hibáját az ellenzék és különösképpen Lezsák Sándor egykori párttársai arra használták volna fel, hogy megemlékezzenek a Nemzeti Fórum elnökének rendszerváltásban játszott szerepéről. De, tisztelt képviselő asszony, tisztelt Fidesz-KDNP-képviselők, mivel ezt önök nem tették meg, pedig lett volna rá lehetőségük, megteszem én önök helyett, mert tudják, tisztelt képviselő hölgyek és urak, Lezsák Sándor utóbbi tízéves tevékenységét és a közpénzhez való viszonyát lehet vitatni, és bizonyosan fogják is ezt vizsgálni, de ettől még ‑ de ettől még! ‑ az 1990-es rendszerváltásban vállalt szerepét elvitatni nem lehet. Talán, ha megengedik, érdemes felidézni Lezsák Sándor életútját a fiatal magyar generációk számára.

Lezsák Sándor története egy lakiteleki költő, tanító története, aki a hetvenes években, amikor még szinte senki nem mert szembeszállni a pártállammal, elkezdett írókat, költőket, másként gondolkodó embereket meghívni az otthonába. Már 1979-ben több mint száz fiatal írót hozott össze Lakitelken, köztük olyan tekintélyű idősebb pályatársakat, mint Illyés Gyulát és Csoóri Sándort. 1985. október 22-én, az ’56-os forradalom 29. évfordulójának előestéjén különleges irodalmi estet szervezett a lakiteleki művelődési házban: mintegy ötszáz ember gyűlt össze, és a közönség felvételről, Illyés Gyula saját hangján hallgathatta meg az Egy mondat a zsarnokságról című verset.

Másnap október 23-a volt. A pártállami vezetés pontosan értette az üzenetet. Lezsák Sándort néhány héttel később elbocsátották a művelődési házban betöltött állásából, és megtiltották neki, hogy ott további rendezvényeket szervezzen. A következő találkozókat már a saját házában tartotta. 1986-ban, amikor Buda Ferenc költő ötvenedik születésnapját ünnepelték nála, a ház körül rendőrök figyelték a vendégeket. Egy évvel később, 1987 szeptemberében Lezsák Sándor és felesége ismét megnyitották a lakiteleki otthonukat az ország különböző részéből érkező emberek előtt. A meghívókat maga sokszorosította, még térképet is rajzolt hozzájuk, hogy mindenki odataláljon.

Szeptember 27-én végül 181 ember gyűlt össze a kertjükben. Délután eleredt az eső, de a vendégeket megvédte a felállított lakodalmas sátor. Ott, abban a sátorban, egy vidéki tanár családi házának a kertjében született meg a Magyar Demokrata Fórum, amely három évvel később megnyerte az első szabad országgyűlési választást. Mindez akkor történt, amikor még egypártrendszer volt Magyarországon, és senki nem tudhatta biztosan, hogyan fog reagálni az akkori hatalom, vagy mikor ér véget a diktatúra. A többi, tisztelt honfitársaim, már történelem.

Azért tartottam fontosnak felidézni ezt a történetet, mert nekünk, akik ma itt ülünk az Országgyűlésben, sokszor érdemes arra is gondolnunk, hogy hogyan jutottunk el idáig, milyen személyes bátorságra, mennyi áldozatra, hány ember munkájára volt szükség ahhoz, hogy ma szabadon vitatkozhassunk, politikai pártot alapíthassunk, vagy éppen kormányokat válthassunk le. Lezsák Sándorral számos politikai kérdésben másként gondolkodunk, de azok az évek, amikor a saját egzisztenciáját, családja biztonságát is kockáztatva segítette a demokratikus átalakulást, örökre a magyar történelem részét képezik, egy nemzet tiszteletét érdemlik.

(14.20)

Természetesen megértem a Fidesz kétségbeesett helyzetét: ők most nem tehetnek mást, mint hogy a levéltár hibájába belekapaszkodnak. Látjuk, tapasztaljuk, és ők is látják, hogy zuhan a népszerűségük, és szemmel láthatóan egyáltalán nem találják a kiutat a mostani helyzetből. (Tanács Zoltán: Mert nincs!) De szeretném, ha a vagdalkozásuk közepette feltennénk a kérdést azoknak, akik most fejeket követelnek, politikai felelősöket követelnek, hogy miért nem volt semminek következménye az elmúlt 16 évben.

Felmerül ám, higgyék el, kedves Bóka János, kedves Rétvári Bence, kedves fideszes, KDNP-s képviselők, sokakban felmerül a kérdés, hogy most azok ‑ önök ‑, akik most más hibájáért várnak bocsánatot, felelősségvállalást a kormánytól, vajon önök bocsánatot kértek‑e bármikor bárkitől a saját valódi bűneikért, a valódi hazugságaikért.

De hadd legyek egy kicsit konkrétabb! Ki kért bocsánatot önök közül, amikor 200 ezer TISZA-szimpatizáns adatait kitették az önök propagandájával közösen nyilvános térképekre, lakcímmel, névvel, elérhetőséggel, amikor Németh Balázs odament az egyik TISZA-szimpatizánshoz a térkép alapján? Melyikük és mikor kért bocsánatot ettől a 200 ezer embertől akár csak egyszer is?! (Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Ön, a telefonjába süppedő Németh Balázs, vajon bocsánatot kért‑e valaha, vagy bocsánatot kér‑e legalább ma az illegálisan nyilvánosságra hozott adatok alapján, amiért a TISZA-szimpatizáns háza előtt állt, és nyilvánosan fenyegette őt? Vajon lesz‑e elég bátor ahhoz, hogy bocsánatot kérjen? (Moraj a kormánypárt padsoraiból. ‑ Tanács Zoltán: Fel kéne nézni a telefonból!) Még ahhoz sem elég bátor, hogy felnézzen.

Vajon kért bocsánatot valaki a magyarországi roma honfitársainktól, amikor a Mi Hazánk és a Fidesz-KDNP képviselői, volt miniszterei egymást versengve alázták meg őket? Hogy Lázár János cigányozásáért valaki vállalja‑e a felelősséget? Hajlandóak‑e legalább utólag bocsánatot kérni? Vagy esetleg a Mi Hazánk a kivonulósdiért? Kért‑e valaki önök közül bocsánatot ‑ de komolyan kérdezem, mert lehet, hogy elkerülte a figyelmemet ‑ valaha a bicskei áldozatoktól?

Én önök helyett ezt megtettem már ellenzéki pártvezetőként és beiktatott miniszterelnökként is, a magyar állam nevében. De vajon lesz‑e valaha a Fidesz-frakcióban valaki, aki vállalja a szembenézést és a felelősséget? Itt az alkalom, még most sem késő! Kérem, hogy ha lehet, még ma álljon fel valaki önök közül, legyen bátor, legyen az első fecske, és kérjen bocsánatot az orbáni gyermekvédelem több ezer kiskorú áldozatától! Legyenek bátrak! (Taps a kormánypárt soraiban.)

Vagy akár a volt igazságügyi miniszter, a jelenleg a magyar Országgyűlésben AirPodsszal a fülében ülő (Moraj a kormánypárt soraiban.) és videót hallgató Tuzson Bence legyen olyan bátor, hogy a Szőlő utcában történtekkel kapcsolatos hazugságaiért bocsánatot kér! Önmagában milyen sokatmondó, tisztelt honfitársaim, hogy itt van egy volt igazságügyi miniszter, egy országgyűlési képviselő sok millió forintért, és AirPods van a fülében (Zsigó Róbert: Borzasztó!), hogy még véletlenül se hallja, ami itt elhangzik. (Toroczkai László: Tényleg erről beszélsz? Elmegy a repülőd!) Szégyen és gyalázat, amit csinálnak! (Taps a kormánypárt soraiból.)

Megtisztelő, hogy Hegedűs Barbara képviselőtársa jelzésére Tuzson Bence kivette országgyűlési képviselőként az AirPodsot a füléből, és most már hallja, hogy miről van szó. Ha esetleg lemaradt volna: azt kérdeztem, hogy vajon lesz‑e önök között valaki, aki felelősséget mer vagy tud vállalni az orbáni gyermekvédelem több ezer kiskorú áldozata életének tönkretételéért. És ön személy szerint mikor fog felelősséget vállalni? Mikor fog a fogyatkozó számú szavazóik szemébe nézni, és azt mondani, hogy elnézést, mert hazudott a Szőlő utcai kiskorú áldozatok ügyében?

De vajon, tisztelt fideszes képviselő hölgyek és urak, ön is, képviselő asszony, ki kér bocsánatot a megfélemlített bíróktól, a kirúgott tanároktól, a megfigyelt újságíróktól, a megfigyelt ellenzékiektől? Mikor és ki fog bocsánatot kérni önök közül? Ezek valódi bűnök, nem politikai cirkusz, valódi bűnök, és egyetlenegyszer sem, egyikőjük sem kért ezekért bocsánatot.

Vajon Kocsis Máténak, aki oly ritkán teszi tiszteletét, csak a havi több millió forintot veszi fel, nem kellene‑e bocsánatot kérnie lassan már a magyar emberektől, hogy fél éve fölveszi ezt a sokmilliós fizetését úgy, hogy nem jár be a munkahelyére? Vajon bocsánatot kér‑e az illegális kampányfinanszírozásért, ami miatt a Józsefvárosban nemrég öt helyszínre kiszállt a NAV? Vajon Radics Béla képviselő úr bocsánatot kért‑e már valaha az NKA-tól az alapítványához érkező 15 millióért és annak felhasználásáért? Hogy van az, hogy aki küldte a pénzt, az már letartóztatásban ül, aki pedig elfogadta, az vidáman éli itt az életét, mintha mi sem történt volna? Hogy van ez, képviselő úr?

De, Rétvári Bence képviselő úr, ön 12 éven keresztül volt az emberi erőforrásokért, majd a belügyekért felelős minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettese. Mikor fog ön bocsánatot kérni a pedagógusoktól, ápolóktól, orvosoktól, szociális munkásoktól, gyermekvédelmi dolgozóktól, azoktól, akik éveken át az ön asszisztálása mellett megalázó bérekért, súlyos létszámhiányban, egyre romló munkakörülmények között tartották működésben az ország alapvető intézményeit? Mikor? Lenne rá ideje, tisztelt frakcióvezető úr!

Szentkirályi Alexandra képviselő asszony! Bocsánatot kért‑e már a több száz millió forintos, közpénzen forgatott háborús hergelésért és uszításért? Visszafizette‑e már az 500 millió forintos kampánypénzt, közpénzt, miután visszalépett, a fővárosi választásokért? Kampányvideókat készített, amiben egy magyar kislány édesapjának kivégzésével riogatták a választókat, és amelyeket ön nyilvánosan kitett és megvédett. Mikor lesz hajlandó, tisztelt képviselő asszony, szembenézni és bocsánatot kérni?

Persze, azt a sort meg sem nyitom ‑ mert nincs is itt ‑, hogy Takács Péternek ki mindenkitől kéne elnézést kérnie, mert akkor valószínűleg reggelig sem végeznénk, de a repülőt biztosan lekésném. (Derültség a kormánypárt soraiban.) De az biztos, hogy a mai napig nem kért bocsánatot az egészségügyi szakdolgozóktól, az orvosoktól, a magyar betegektől, és személyesen azoktól az emberektől, akiket nyilvánosan megalázott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd legyek egy kicsit személyes! Engem az elmúlt két évben, több mint két évben önök, akik itt ülnek mindannyian ‑ meg akik már nem ülnek, máshol, hűvösebb helyeken ülnek (Derültség a kormánypárt padsoraiból.) ‑ és a százmilliárdos propagandájuk engem neveztek önök ukrán kémnek, brüsszeli ügynöknek, hazaárulónak, drogosnak, gyermekeit megtagadó apának, állították azt, hogy velem nem állnak szóba a gyermekeim, mindenféle orgiákat vizionáltak ‑ érdekes az ízlésük és az érdeklődésük (Derültség a kormánypárt soraiban.) ‑, minden elképzelhető hazugságot és rágalmat felhasználtak ellenem. Kérdezhetném: de sikerült? Hát nem!

Kérem szépen, önök a családomat, a gyermekeimet, a szüleimet, a nagyszüleimet, a már elhunyt nagyszüleimet és a testvéreimet sem kímélték. Azt szeretném önöktől nyíltan, tiszta szívvel kérdezni, hogy lesz‑e önök közül, aki egyszer itt feláll, és mindezekért bocsánatot kér. Nem tőlem, hanem esetleg az elhunyt nagyszüleimtől, az édesanyámtól, az édesapámtól, az édesapám testvérétől vagy az én testvéreimtől. Lesz‑e ilyen önök közül, aki egyszer veszi a bátorságot, föláll és bocsánatot kér? (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban.)

Tudják, nem nagy bátorság ám 16 év rombolás és árokásás után bejárni ide a parlamentbe, bingózni, brüsszelezni, balhézni. Bár van, aki még, ahogy látjuk, ez elől is megfutamodik.

(14.30)

De szembenézni a magyar nemzettel, a kifosztott, meglopott, megalázott magyar emberek millióival, és kimondani, hogy mindez az önök kormányzása alatt történt, az önök döntéseinek következményeként, az önök felelőssége, ehhez már kellene bátorság, gerinc és emberség. Meglátjuk, hogy lesz‑e olyan, akinek ez a három mind megvan.

Tisztelt Honfitársaim! Amikor fél évvel ezelőtt, május 9-én esküt tettem, vállaltam, hogy nem leszünk többé következmények nélküli ország; nemcsak azért, mert ez a helyes, de azért is, mert én szégyelleném magam, ha bármiben ‑ bármiben, akár csak a legkisebb mértékben is ‑ az elődeinkre kezdenénk hasonlítani. Mert a magyar emberek április 12-én arra is felhatalmaztak bennünket, hogy véget vessünk az országot évtizedek óta mérgező gyűlöletnek és megosztottságnak; hogy újra képesek legyünk egy nemzetként tekinteni egymásra, tisztelni egymás méltóságát akkor is, ha másként gondolkodunk a világról. Ez talán az egyik legnehezebb feladatunk, hiszen a politikai hatalom által emelt falak olykor erősebbek, magasabbak, és fájdalmasabb nyomot hagynak az emberekben, mint a kőből és betonból húzott falak.

De a magyar történelem arra tanít bennünket, hogy ezeket a falakat is le lehet és le kell bontani. És volt idő, amikor ebben mi, magyarok egész Európának példát mutattunk. Azt kívánom, hogy mutassunk példát a jövőben is! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)