Bujdosó Andrea Anna (TISZA)

BUJDOSÓ ANDREA ANNA (TISZA): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim és legfőképpen tisztelt Honfitársaim! Köszönjük szépen a bizalmat. A felelősséget érezzük, és az önök támogatása ehhez elengedhetetlen, úgyhogy köszönjük szépen, hogy megtisztelnek a bizalmukkal. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Miniszterelnök úr beszélt az örökségről, és én erre szeretnék egy analógiát hozni. Képzeljék el, hogy örökölnek egy házat, egy házat, amelyről már az első pillantásra látszik, hogy hosszú évek óta elhanyagolták, omladozik a vakolat, beázik a tető, repedeznek a falak. Tudják, hogy sok munka vár önökre, tudják, hogy a felújítás nem lesz sem gyors, sem olcsó. De aztán nekilátnak, leszedik a tapétát, és kiderül, hogy mögötte foltokban vagy egészben penészes a fal. Felszedik a padlót, és látják, hogy korhadnak a gerendák. Megvizsgálják a lépcsőt, és kiderül, hogy már nem biztonságos. A tető alatt pedig olyan szerkezeti hibákat találnak, amelyekről korábban senki nem beszélt. És egyszer csak világossá válik: itt nem egy tisztasági festésre van szükség, ezt a házat az alapoktól kell rendbe hozni.

Tisztelt Honfitársaim! Mi közösen pontosan ilyen állapotban örököltük meg az országot, és pontosan ilyen állapotban találtuk az ország költségvetését is. Tudtuk, hogy baj van, láttuk a növekvő adósságot, a hiányzó forrásokat, az elmaradt beruházásokat, a túlterhelt közszolgáltatásokat. Tudtuk, hogy az előző évek gazdálkodásának és a mérhetetlen korrupciónak súlyos következményei vannak.

De amikor hozzákezdtünk a tényleges felméréshez, akkor szembesültünk igazán azzal, hogy ilyen mélyre nyúlnak a problémák, milyen kötelezettségek terhelik a következő éveket, milyen kiadásokat halasztottak el, milyen szerkezeti hibákat takartak el, mert egy ország költségvetésében is lehet a tapéta alatt penész, lehetnek korhadó tartógerendák, és lehetnek olyan repedések, amelyeket évekig el lehet takarni, de amelyek attól még veszélyeztetik az egész épületet. Ilyenkor egy felelős tulajdonos nem ragasztja vissza a tapétát, nem festi át a penészt, nem állítja, hogy minden rendben van, csak azért, hogy megnyugtassa a családját, hanem megáll, felméri a károkat, számba veszi a lehetőségeit, és őszintén kimondja, mekkora munka áll előtte, mert a felelős újjáépítés első lépése a valóság megismerése. Ez a felismerés nem a gyengeség jele, éppen ellenkezőleg, a felelős kormányzás kezdete.

(13.50)

Nekünk most nem az a feladatunk, hogy szebbnek mutassuk az örökségünket, mint amilyen, hanem az, hogy pontosan megértsük, milyen állapotban van, milyen erőforrásaink vannak, és hogyan tudjuk ezt az országot tartósan, biztonságosan és igazságosan újjáépíteni. Mert ezt a házat nem magunknak újítjuk fel. Ezt a házat tízmillió magyar ember otthonaként kell rendbe hoznunk, és az a felelősségünk, hogy ne csak a falak legyenek újra szépek, hanem az alapok is szilárdak; hogy ne csak a következő költségvetési évet bírja ki, hanem a következő nemzedékeknek is biztonságot adjon. Mi nem eltakarni akarjuk a múlt hibáit, hanem kijavítani őket. Nem új tapétát ígérünk a korhadó falakra, hanem erős alapokat egy működő, igazságos Magyarországnak. És ehhez először szembe kell néznünk az igazsággal, mert csak azt lehet rendbe hozni, aminek az állapotát van bátorságunk őszintén feltárni.

Mindaddig nem feledhetjük el ezt az örökséget, amíg nem épül újjá a ház. Sokat segíthetne a gyors újjáépítésében, ha azok, akik tudják, hol találjuk a korhadó részeket, akik aktívan hozzájárultak az elhanyagoláshoz, a romboláshoz, bocsánatot kérnek, és legalább nem akadályozzák az építőmunkát, vagy akár meg is mutathatják, mit és hol kell jobbá tenni. Gyorsabb lenne és kevésbé költséges. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban.)