Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ahogy hallhattuk TISZA-s képviselőtársamtól, valóban nemcsak a gazdatársadalmat, hanem az egész magyar társadalmat érinti közvetett módon ez az ügy.

Azt tudjuk mindannyian, az egész társadalomból, hogy rendkívül rossz és kedvezőtlen feltételekkel tudtak gazdálkodni az elmúlt években azok a gazdálkodók, akik egyáltalán még nem hagytak fel a gazdálkodással. Hiszen ha az elmúlt kicsivel több mint egy évtizedet vizsgáljuk, akkor az a lesújtó szám van előttünk az asztalon, hogy közel a fele a magyar agrárvállalkozásoknak, gazdaságoknak eltűnt az elmúlt egy évtizedben. Ez egy borzasztó lesújtó szám, és természetesen a klímaváltozást, természetesen a megváltozott piaci helyzetet és egyébként a politikát is ide lehet hozni, amely sajnos, úgy látszik, feltette az i-re a pontot, és kedvezőtlen feltételek mellett már nagyon sokan nem tudták egyébként ezt a gyönyörű hivatást tovább folytatni. De örvendetes, hogy most ez a törvénymódosító itt van az asztalon, és örvendetes, hogy pár olyan hibáról próbálja a port lefújni, amelyek bántották a magyar gazdatársadalmat már évek óta. Viszont sajnos rendkívül sok olyan dolog is van ennek a törvényjavaslatnak a mondatai között elbújtatva, amelyek nemhogy nem előrébb mutató irányt mutatnának számunkra, hanem még olykor visszalépést is.

Nézzük meg például a tagdíjfizetés kérdését! Úgy gondolom, hogy egy jól működő kamara nem kell hogy kötelező érvénnyel próbálja a tagdíjat beszedni az egyébként is nehéz helyzetben lévő gazdáktól, hiszen egy jól működő kamarába más is szeretne csatlakozni, aki esetleg még nem volt ennek a kamarának a tagja, persze csak akkor, ha valamilyen minőségi szolgáltatást tud így igénybe venni; csak akkor, ha a gazdaságának az előrébb jutását vagy működtetését valamilyen plusztámogatással tudja ez a szervezet segíteni. Az egészen elképesztő, hogy, mondjuk, a családi gazdaságok esetében, amelyek a leginkább vannak kivéreztetve, már nem gazdaságonként kell majd a tagdíjat megfizetni, hanem a családi gazdaságok számának a szorzatával, azaz 10 ezer forinttal személyenként. Azt gondolom, hogy ez nem tagdíjcsökkentés, hanem jelentős tagdíjemelés az esetükben. Az pedig egészen felháborító, hogy amíg a nagy agrárszereplők akár ötödére is csökkentett tagdíjat kell hogy fizessenek, addig a legkisebb szereplőknek sok esetben közel háromszoros tagdíjat kell fizetni. Nem jó ez a szorzóirány szerintem; pont a kicsiket kellene nagyobb lehetőséghez és helyzethez juttatni, akár tagdíjmentességhez is. Azzal, hogy a nagyoknak mérsékeljük a tagdíját, nem szeretnénk vitatkozni, de hogy ötödére csökkentjük addig, amíg a legkisebb szereplőknek közel háromszorosára emeljük, ez egészen nonszensz, úgy gondolom.

A legüdvözlendőbb, amit a Mi Hazánk Mozgalom kimondottan üdvözölni tud, és nem azért, mert rendkívül szórakoztató mémek keretén belül alusisakot szoktunk kapni néha, meg konteógyárosoknak és nem tudom, miknek szoktak minket elnevezni, hanem a valósághoz való ragaszkodásunk miatt örülök leginkább annak, hogy a JÉGER rendszer működtetése jövőre már kikerül a NAK feladatai közül, és reméljük, hogy az egész JÉGER rendszer úgy, ahogy van, már nem lesz működtetve a jövő évben. Itt egy eltérő ellenzéki véleményt szeretnék megfogalmazni, hiszen a másik két ellenzéki párt sajnálta a JÉGER rendszer kivezetését. Ugyanis itt mi arra szeretnénk inkább reflektálni, amit agrárminiszter úr is mondott, hogy nem bizonyított az aszályt okozó csapadékhiány fennállásának a JÉGER rendszer működésével való összefüggése. Ez így van, viszont ennek az ellenkezője sem bizonyított. Tehát az sincs bizonyítva, hogy a JÉGER rendszer nem befolyásolja negatívan a csapadékképződést és így az aszályhoz közvetett módon nem járult hozzá. Éppen ezért azt gondolom, hogy ennek a rendszernek a működtetése nem szükséges és nem indokolt. Elhangzottak itt konkrét számok és adatok is. Konkrét számokban hallhattuk, hogy a jégkárral érintett területek mennyisége egyharmadára csökkent az elmúlt közel egy évtizedben; igaz, a csapadék mennyisége is arányosan nagyjából ezt követte. Tehát úgy gondolom, hogy nem kell ezt a rendszert működtetni, hiszen amióta nincs működtetve 15 megyéjében az országnak, ott sem számolhatunk be arról, hogy micsoda jégkárok keletkeztek volna, merthogy csapadék sem volt.

Aztán amiről még kell beszélnünk az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán, az például a megújulás. Ezt támogatni tudjuk. Láttuk a gyermekcipőben járó betegségeit a NAK-nak, láttuk, hogy egy felülről, politikai alapon irányított szervezet volt, viszont azt most sem látjuk igazán, hogy a gazdákon ez a megújulás milyen mértékben fog segíteni, hiszen a legfőbb döntéshozó szerve továbbra is a küldöttgyűlés marad ennek a szervezetnek, viszont ez a küldöttgyűlés nagyon érdekesen alakul. Az első ilyen kritikám az, hogy felsőfokú végzettséghez kötik a tisztségviselőknek a megválaszthatóságát, ami, azt gondolom, ebben az esetben egy nettó diszkrimináció, hiszen nem feltétlen akkor jó gazda valaki, ha egyetemet vagy főiskolát végzett és felsőfokú képesítéssel rendelkezik. Lehet, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlata kimondottan mellette szól, és ő egy jó gazdálkodó hírében áll ‑ őt most kizárjuk csak azért, mert nincs felsőfokú képesítése, de van neki, mondjuk, 40 év szakmai rutinja, gyakorlata vagy egy kimondottan virágzó, prosperáló gazdasága.

A másik probléma a megújulással az, hogy nem igazán érvényesül az előbb általam említett, leginkább bajban lévő kisgazdáknak a hangja. Hiszen hallhattuk, hogy az eddigi több mint 300 fős küldöttgyűlést önök 100-200 fő közé akarják létszámilag szorítani. Ezzel akár egyet is lehet érteni, hiszen a bürokrácia elleni harc, illetve a tisztségviselők számának a csökkentése a mi zászlónkon is elfér, ezt mi is fel szoktuk emelni, viszont a probléma az, hogy egészen pontosan kellene meghatározni, nem ilyen százas luftokkal, hogy hány fős lesz akkor az a küldöttgyűlés. Ami nagyobb probléma, az pedig az, hogy az egészen elképesztő, hogy a delegáltak száma több mint kétharmad, míg a választható, egyébként érdekérvényesítő gazdáknak a száma pedig kevesebb mint egyharmad lehet. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ez akkor lenne talán fair, ha fele-fele arányban képviselhetnék a szakmai szervezetek és a közvetlenül a megyékből vagy a fővárosból választott gazdák egyébként a magyar agráriumot.

A működési elvben is szükség lenne a megújulásra és a változtatásra, nemcsak a szervezeti struktúrában, hiszen valamiért a NAK annak idején, amikor megalakult, teljesen más célokat fogalmazott meg, mint amelyek mentén működött az elmúlt években. Lehetne pozitív példákat hozni Európa számos országából. Jómagam is aktív gazdálkodó vagyok, így német, svéd vagy akár lengyel gazdaságokban is jártam már, az ottani pozitív példákat is elmondhatnám, de ezek messzebb vannak tőlünk, így maradjunk csak a szomszédunknál. Nézzük meg, hogy mondjuk, Ausztriában hogyan működik egyébként az EU-ban az egyik legjobban működő kamara, a Landwirtschaftskammer Österreich. Ez a kamara mit tudott adni az osztrák gazdáknak? Többek között tudott nekik adni támogatást, mondjuk, innovációs területen, illetve borzasztó aktív működést tudott biztosítani, hiszen nemcsak a tagdíjak behajtását tűzte ki célul, hanem valóban azt tűzte ki célul, hogy Ausztriában egy fenntartható, rendkívül jól működő, hosszú távra előremutató mezőgazdaság és agrárium alakulhasson ki. Ennek eléréséhez nem a tömegtermelésre fókuszált, nem arra fókuszált, hogy hogyan lehet egy hektárról minél magasabb profitot lehozni, hanem a réspiaci megoldások felé indult el, és megpróbálta a gazdálkodókat is ez irányba terelni, miszerint nem feltétlen csak egy lábon kell állniuk, nem feltétlen csak a mezőgazdasági támogatásokra kell alapozniuk a biztos megmaradásukat, nem feltétlenül a termelésükre kell alapozni a megélhetésüket, hanem ha már egyébként a vidék legfőbb tartópilléreiről beszélünk, akkor bizony a kellemeset kössük össze a hasznossal, és mutassuk meg az össztársadalomnak azt, hogy pontosan mik is zajlanak a kulisszák mögött, hogyan is zajlik a gazdálkodás, hogyan is lehet egyébként a szántóföldről vagy az istállóból, vagy az ólakból az asztalra tenni a produktumot.

(10.30)

Próbáljunk meg olyan iskolákat bevonni, próbáljunk meg olyan társadalmi szervezeteket bevonni, amelyeknek igenis nagy szerepük van abban, hogy hogyan alakul, mondjuk, a jövő társadalma. Éppen ezért az agroturizmus egy kiemelten támogatott irány Ausztriában, és azt gondolom, hogy ezt az irányt nekünk is minél inkább át kell venni.

Én magam egy natúrparknak is elnöke vagyok, kiemelten fontosnak tartottam ‑ Nógrádban egy ilyen natúrpark van ‑, hogy ez kiemelt turisztikai övezetté váljon, hiszen nekünk nem abban van érdekeltségünk, hogy egy ilyen kimagasló értékekkel bíró tájegység, mondjuk, az ipar útjára ‑ rögös és bizonytalan, sőt, mint ahogy most látjuk, sokszor zsákutcába vezető útjára – lépjen, hanem mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a táji, természeti adottságainkat minél inkább megóvjuk, megőrizzük az utánunk jövő generációk számára.

Éppen ezért a mezőgazdaságra, az agráriumra, az erdőgazdálkodásra, a vadászatra és mindenre, ami egyébként a vidék szerves részét képezi, ilyen vonatkozásban és ilyen tekintetben kell kitekintenünk, és én azt gondolom, hogy ez egy nagyon előremutató és jó irány lehet. Tehát biztatom a kormány képviselőit, államtitkár asszonyt, miniszter urat is, majd remélhetőleg sikerül megbiztatnom ezzel, hogy igenis próbáljuk akkor itt az osztrák mintát követni, hiszen ez egy kimondottan előremutató példa.

Aztán nézzük, ha már a XXI. században vagyunk, akkor ne csak ilyen dogmatikus, régi, XX. századbeli, múlt ezredéves dolgokról beszéljünk a gazdálkodás során, hanem nézzük meg, mondjuk, a digitalizációt! Hogyan lehet a digitalizációt úgy belecsempészni a hétköznapokba egy gazda számára, hogy az megkönnyítse az ő munkavégzését, hogy az fellendítse az ő gazdálkodását. Hiszen minél kevesebb időt kell a bürokratikus útvesztőkre elpazarolnia, annál több ideje marad, remélhetőleg a gazdaságra is, de mondjuk a családjára is, tehát ezért kiegyensúlyozottabb, és mondjuk úgy, hogy motiváltabb lesz ez a gazda. Például olyan applikációkat hoznak létre, aminek gyakorlati haszna van, például a növényvédő szereknél, például a gépalkatrész-beszerzéseknél, például olyan költségvetés-számításoknál, -kalkulációknál, amelyeket lehet, hogy ő saját kútfőből vagy segítség nélkül nem tudna olyan pontosan meghatározni és megcsinálni, de ezek az applikációk segítenek neki ebben.

Nálunk is van egy gazdaapplikáció, vannak neki nagyon pozitív és előnyös oldalai, de van nagyon sok kiküszöbölni való hibája is. Lehet, hogy itt is ezeket a pozitív példákat érdemes lenne átapplikálni hozzánk is, ha már ilyen applikációkról beszélünk.

Aztán, hogy mit is sikerült elérni, mondjuk, azzal a stratégiai partnerséggel, amit az osztrák kamara a gazdák felé mutat, és ahogy próbál velük közösen dolgozni, hát, mondtam már itt sok nagyon pozitív példát, de számomra a legpozitívabb például az, hogy az EU tagállamai közül az első helyen áll Ausztria abban a versenyben, amit a biogazdaság terén nyert meg. Tehát a legtöbb biogazdasággal rendelkező országról beszélünk úgy, hogy egyébként tudjuk, hogy Ausztriának a földrajzi, domborzati viszonyai eltérnek egy kicsit a mieinktől. Tudjuk, hogy még azokat a területeket is mezőgazdasági művelés alá vonják ‑ itt nem feltétlenül szántóföldi kultúra termesztésére gondolok ‑, amelyek sokszor elképzelhetetlenek. Nálunk pedig most már a legjobb területeink is lassan művelés alól kivett területek lesznek. Nemcsak az infrastruktúra-fejlesztések, nemcsak a dübörgő ipari fejlesztések okán, hanem azért is, mert egész egyszerűen nem jól állunk a saját életet adó területeinkhez. Valamiért nem tette helyre, mondjuk, akár az agrárkamara a gazdák fejében azt, hogy melyik területtel hogyan kell bánni.

Látjuk, hogy a vízgazdálkodás például egy borzasztóan üldöztetett fogalom Magyarországon, mert az eddigi kormányzatnak volt 16 éve rá, hogy történelmi léptékű vízkormányzást eszközöljön ki hazánkban, de úgy látszik, ez a 16 év erre nem volt elég. Én azt gondolom, hogy itt nagyon gyors reagálásra van szükség, hiszen az idei év megmutatta, hogy most már nemcsak a mezőgazdaságot érinti borzasztó kedvezőtlen módon ez a vízhiány, hanem látjuk, hogy az energiaszektorban, az energiaellátásban is nagyon komoly gondokat tud okozni.

Sőt, továbbmegyek: látjuk, hogy milyen társadalmi vonatkozásai is voltak ennek az aszálynak, hiszen itt Budapesten és a főváros közvetlen közelében ivóvízhiány is fellépett, és vízellátási problémák is kialakultak. Tehát itt jön be az, hogy össztársadalmi problémáról beszélünk. Itt jön be az a kontextus, hogy igen, a nemzeti agrárkamarának valóban rengeteg átfogó problémával kell foglalkoznia. És itt jön be az ernyőszervezeti elvárás felé, hogy igenis a gazdáknak egy nagyon stabil hátteret kell hogy tudjon biztosítani, hiszen ez a szervezet hivatott arra, hogy egy nagyon komoly érdekérvényesítő képességet adjon a magyar gazdák kezébe.

Megnézhetjük, mondjuk, azokat az európai országokat, amelyek előbb kezdtek el gondolkodni vagy előttünk járnak a témában. Hiszen, ha már Ausztriát hoztam fel példának, akkor nézzük meg, hogy mondjuk, hazánkban a gazdatársadalomnak milyen a megítélése! Ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy elég lesújtó a megítélése.

Hozzáteszem, hogy ahogy a vadásztársaim, úgy nagyon sok gazdatársam is tesz ezért, hiszen a támogatásból, mondjuk, lehet, hogy nem a legújabb luxus Q7-es ‑ vagy nem tudom milyen ‑ fantomnéven futó új, böhöm nagy, luxus városi terepjárót kell vásárolni, hanem a gazdaságára kéne visszafordítani azokat a területalapú vagy állatjóléti vagy más támogatásokat, amelyeket egyébként kapnak. Az előítéletek talán innen is születhetnek.

De egy biztos, hogy Ausztriában próbálják terelgetni a gazdákat, hogy nem biztos, hogy a Q7-es irányába kellene elmozdulni, hanem lehet, hogy a gazdaságodat kellene fejleszteni egy kicsit, lehet, hogy több lábon kellene állni. És ennek köszönhetően, illetve annak köszönhetően, ahogy említettem, az edukációba is bevonják ezeket a gazdaságokat, nagyon nagy a társadalmi elfogadottsága, nagyon nagy a társadalmi elismertsége a gazdálkodóknak és úgy az egész agráriumnak, és én azt gondolom, hogy ez egy jó példa, ez egy követendő irány.

Mi ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tudjuk támogatni, viszont örülünk neki, hogy előremutató részei is vannak. (Az elnök csenget.) A módosító javaslatainkat ‑ amelyek remélhetőleg szintén előremutatóak lesznek ‑ pedig meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen a szót és a türelmet.