Dr. Árvay Nikolett (TISZA)

DR. ÁRVAY NIKOLETT agrár- és élelmiszergazdaságért felelős minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szeretném előrebocsátani, hogy az előzőeknél egészen biztosan picit hosszabb leszek, hiszen egy olyan törvénymódosítás fekszik most előttünk, ami az agrárium számára igen-igen fontos és jelentős. Úgyhogy picit az előzményekre is kitérnék, illetve kicsit részletesebben ismertetném a törvénymódosítási javaslatot.

Bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy amikor augusztus elején, tehát alig néhány hónappal ezelőtt elfogadtuk az agrárkamarai törvény előző módosítását, akkor mindannyian tudtuk, hogy ezzel csak az első lépést tettük meg. Akkor arról döntöttünk, hogy megállítjuk a kamara addigi működését, és lehetőséget teremtünk arra, hogy valaki végre tényszerűen megnézze, mi történt az elmúlt években a magyar gazdák pénzével és a magyar gazdák intézményével. Ma a második döntő lépésről beszélünk, arról, hogy milyen szabályok szerint működjön a jövőben a kamara, hogy ezek a korábbi hibák ne ismétlődhessenek meg. Engedjék meg, hogy mielőtt a részletekre rátérnék, egyetlen mondatban összefoglaljam, miről is szól ez a törvényjavaslat.

A kamarának a gazdálkodókat kell szolgálnia, minket abszolút ez az elv vezérelt; nem egy pártot, nem egy politikai ambíciót, nem egy szűk érdekcsoportot, hanem a teljes magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság szakmai érdekeit. A kamara az ország agrártársadalmát fogja össze, azokat az embereket, akik 9,5 millió magyar állampolgár egészséges, jó minőségű és megfizethető élelmezéséről kell hogy gondoskodjanak. Egy ilyen köztestületnek nincs joga, hogy bárkinek a politikai eszközévé váljon.

Szeretném azt is már itt az elején világossá tenni, hogy ez a törvényjavaslat nem egyszerű személycseréről, hanem abszolút működési reformról szól. Hiszen ha csupán az arcokat cserélnénk le, akkor a régi struktúra előbb-utóbb ugyanazokat a hibákat újratermelné, és nem lennénk semmivel sem előrébb. Mi ezért nem az embereket változtatjuk meg a kamarában, hanem új szabályokat alkotunk, szabályokat változtatunk, visszaszorítjuk a párhuzamos struktúrát, világos felelősségi rendet teremtünk, átláthatóvá tesszük a gazdálkodását és megerősítjük a szakmai feladatokat. A jelen felszólalásomban a reform három oldalát szeretném bemutatni: az egyik a szakmai megújulás, a második a gazdálkodás racionalizálása, a harmadik pedig a demokratikusabb köztestületi működés.

(9.30)

Előtte azonban röviden el kell hogy mondjam, hogy honnan is indultunk, mert a javaslat minden egyes eleme egy-egy konkrét feltárt problémára fog választ adni.

Ugye, augusztusban döntöttünk arról, hogy egy kamarai biztos kerül a kamara élére. És hogy miért volt erre szükség? Az elmúlt években az agrárkamara szakmai munka helyett egyre inkább politikai feladatokat végzett, működését a politikai érdekek kiszolgálása határozta meg. Ezért volt szükség a kamarai biztos kinevezésére. Ez egy átmeneti eszköz volt, ezt mindannyian tudják, a biztos azért kapott megbízást, hogy áttekintse a kamara korábbi működését, előkészítse a szükséges változtatásokat, és közben biztosítsa, hogy a közfeladatok ellátása egyetlen napra se álljon le. Ezúton is szeretném megköszönni a kamarai biztosunknak és munkatársainak a munkáját, azt az erőbedobást, amivel nekiálltak a kamara politikai befolyástól mentes, szakmai alapokon nyugvó átalakításának. A biztos a munkája során egy párhuzamos tisztségviselői struktúrát, valamint súlyos gazdálkodási és szakmai problémákat hozott felszínre. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem kis részben ennek az átvilágításnak és az ott szerzett tapasztalatoknak az összegzése, és ezekre kíván tartós szervezeti és működési választ adni.

Szeptember 24-én már volt egy tájékoztató, többek között itt elhangzott, hogy a kamarai biztosunk külföldi utakat, támogatói szerződéseket, kommunikációs és rendezvényszervezési szerződéseket, tisztségviselői juttatásokat, munkaszerződéseket és adatkezelési gyakorlatokat vizsgált. Mielőtt azonban a számokat ismertetném, egy dolgot szeretnék nagyon világosan leszögezni, mert ez a felelős kormányzás és a jogállamiság alapja: külön kell választanunk a tényeket és a vizsgálati megállapításokat.

A biztos a vizsgált tételek összefoglalásaként mintegy 14 milliárd forintról beszélt, ez azonban nem egyetlen, bizonyítottan jogellenes kifizetés összege, hanem a felsorolásban érintett, eltérő időszakú és eltérő természetű tételeket szerepelteti összességében, ebben találunk szerződéses keretösszegeket, támogatásokat, egyéb juttatásokat. Ezek egy része egyébként további dokumentálást és jogi értékelést igényel, és ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, ott értelemszerűen nem a parlamenti vita, hanem az erre hivatott hatóságok fognak dönteni, hiszen mi nem ítélkezni szeretnénk, hanem rendet tenni.

És akkor most lássuk ezeket a kiemelt tételeket! A tájékoztatóban egyszer elhangzott egy 1,8 milliárd forintos összeg, ez egy kommunikációs keretszerződési állományt ismertetett, amelyet a kamara korábbi elnöke, Győrffy Balázs a lemondását megelőző napon írt alá. Emellett 2,4 milliárd forint rendezvényszervezési szerződésállományt, 615 millió forint értékű támogatói szerződést és körülbelül 7,9 milliárd forintnyi tisztségviselői juttatást tárt fel. Képviselőtársaim! Egy gazdálkodó, aki a tagdíjat befizeti, joggal kérdezheti meg, hogy mindennek mi köze van az ő földjéhez, az ő állatállományához és az ő piaci helyzetéhez. Az átvilágítás olyan ügyeket is felszínre hozott, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a kamarát politikai eszközként, politikai erőforrásként használták.

A kamara éves nagyrendezvényei a választási években érdekes módon eltértek az egyébként szokásostól, és az eltérésnek megvolt a célja: a szakmai tartalom helyett a politikai akarat kiszolgálóivá váltak. A kampányban teret adtak a korábbi miniszterelnök politikai programalkotásának az agrárium szereplői előtt. Így történt ez 2022-ben és 2026-ban is. A 2022-es gazdakongresszuson újították meg a kormány és a kamara között 2013-ban kötött stratégiai együttműködést „Szövetségben a vidékkel” címen. Ez a megállapodás egyébként azóta is bekeretezve lóg az elnöki iroda falán. Azt gondolom, hogy ennél beszédesebb jelképet elég nehéz lenne találni. A minden évben egyébként nyáron megrendezésre kerülő szántóföldi napokat 2026-ban váratlanul március 27-ére hozták előre, így biztosítva lehetőséget Orbán Viktor számára, hogy beszédet mondjon a gazdálkodók előtt. Ugyanezen a rendezvényen felszólalt a kamara akkori elnöke, Papp Zsolt György is, aki egyben a Fidesz képviselőjelöltje volt, azóta országgyűlési képviselő, valamint Jakab István, a MAGOSZ elnöke is. A résztvevőket pedig a kamara minden megyéből buszokkal szállította a rendezvényre.

És hogy a részletek se maradjanak el, bár ez egy apróbb tétel a többihez képest, de a kamara 237 666 forint értékben 34 pár gumicsizmát is beszerzett, többek között a Miniszterelnökség munkatársai részére. Ez ugyan apróság, mint ahogy említettem, de pontosan megmutatja, hogy hogyan gondolkodtak a kamara vagyonáról: az nem a gazdáké volt, hanem a hatalomé. Az ilyen politikai rendezvények összköltsége egyébként nagyságrendileg 191 millió forint volt.

Mindezen felül a kamara pusztán politikai célból utaztatott és napidíjjal látott el résztvevőket külföldi és belföldi tüntetésekre. Bizonyára mindannyian emlékeznek az idén januárban Strasbourgban megrendezett európai gazdatüntetésre is, többek között ide is a magyar résztvevőket szállították, majd később belpolitikai célokra használták fel. Az eddig azonosított tüntetéseken való részvétel mintegy 35 millió forintba került. Azt gondolom, mindannyian beláthatjuk, hogy ez nem tartozik a kamara rendes működésébe, és nem is tartozhat.

Az átvilágítás feltárta azt is, hogy a kamara támogatta a Bálványosi Szabadegyetemet és hogy a Fidesz egyéni jelöltjei számára a kampányuk segítése céljából személyeket biztosított.

Különösen súlyosnak tartom az adatkezeléssel kapcsolatos megállapításait a kamarai biztosnak, tájékoztatása szerint több mint 250 ezer e-mail-címet tartalmazó adatbázis esetében felmerült a gyanúja annak, hogy az adatokat kampánycélra adhatták át a Fidesz részére. Képviselőtársaim! Ezek a gazdák adatai, akik a kötelező tagság alapján bízták rá őket erre a köztestületre. A kamara ebben az ügyben büntetőfeljelentést tervez tenni.

A kamara újságjának terjesztésével kapcsolatban jelenleg is folyik az eljárás. Ebben az ügyben is büntetőfeljelentést tervez a kamara.

Azonosítottak számos további olyan ügyet, amelyek szintén bűncselekmény gyanúját vetik fel. Ezekben a következő lépés ugyancsak a büntetőfeljelentés megtétele; ezekre hamarosan sor fog kerülni. Hangsúlyoznám, ezekben az ügyekben a hatóságok fognak dönteni, a mi felelősségünk az, hogy a jövőben ez ne ismétlődhessen meg.

Tisztelt Ház! Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy a kamarában két világ élt egymás mellett mint egy párhuzamos valóság: az egyik a mindennapi operatív működés volt, a falugazdászok, az ügyintézők munkája, akik valóban a gazdákkal foglalkoztak. A másik pedig a tisztségviselői szerkezet, amely a politikai érdekek kiszolgálóiból állt, és amelynek a tiszteletdíjai és egyéb juttatásai éves szinten csaknem kétmilliárd forintot tettek ki. A kamarai biztos első intézkedése ezért az volt, hogy leállította ezt a tisztségviselői habzsi-dőzsit, ahogy ő fogalmazott. Ezek nem egyedi botlások voltak, hanem egy rendszernek a tünetei. A rendszer hibája pedig az volt, hogy a döntési jogok és az erőforrások egyetlen kézben összpontosultak, valódi belső ellenőrzés és valódi elszámoltathatóság nélkül. A most benyújtott törvényjavaslatunk erre a rendszerhibára ad választ.

Engedjék meg, hogy rátérjek a törvényjavaslat legfontosabb elemeire, amelyek elfogadásával az agrárkamara megújulása és működésének új alapokra helyezése megvalósulhat. Kezdeném a kulcsponti résszel: a javaslat elkülöníti egymástól az agrárkamara stratégiai és operatív vezetését. Stratégiai irányító és ellenőrző testületként egy tíztagú elnökség felel majd a hosszú távú célok meghatározásáért. Az elnökség fogja kinevezni a főigazgatót, ő gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, kijelöli számára a stratégiai célokból következő főbb feladatokat, és ellenőrzi a kamara működésének és gazdálkodásának alakulását. Ezt az elnökség tájékoztatási és beszámoltatási joga biztosítja. Meghatározó jelentőségű, hogy a javaslat egyértelmű határvonalat húz: az elnök és az elnökség nem adhat egyedi operatív utasítást a főigazgatónak, az operatív feladatok nem vonhatók el tőle, és azokban nem lehet a főigazgató helyett eljárni.

A főigazgatói jogállást is újraszabályozzuk. A javaslat az operatív működésért való felelősséget egyértelműen a főigazgatóhoz telepíti, ő fog felelni az ügyintézői szervezet napi működéséért, valamint a küldöttgyűlés és az elnökség döntéseinek végrehajtásáért. Az ügyintézői szervezet munkavállalói felett önállóan fogja gyakorolni a munkáltatói jogokat, ő állapítja meg a szervezet szervezeti és működési szabályzatát. Tehát ma a kamara napi működéséért a megbízott főigazgató és két helyettese felel. És hogy ez miért fontos? Éppen azért, mert a múltban pont az okozta a bajt, hogy aki a politikai irányt meghatározta, az közvetlenül rendelkezett a szerződések, a rendezvények és a munkatársak felett is. Ezentúl a stratégia és a végrehajtás külön kézben lesz, és mindkettő külön-külön számonkérhető lesz.

A javaslatnak egy egészen új, talán sokak számára szokatlannak ható eleme, hogy egy előre meghatározott sorrend szerint rotációs elnöki rendszert tervezünk bevezetni. Az elnöki tisztséget az elnökség tagjai egymást követően, hat hónapos időtartamokban töltik be. És a folytonosság sem fog sérülni, mivel az elnök mellett ugyanabban az elnökségi ciklusban a rotációs sorrendben közvetlenül előtte és utána következő elnök társelnökként fog közreműködni, segítve ezzel az elnök munkáját, valamint a tisztségek átadását és átvételét.

(9.40)

Bizonyára lesznek, akik ezt szokatlannak tartják, de engedjék meg, hogy megmondjam, miért választottuk ezt a megoldást. Ez egy svájci minta egyébként, a svájci mintájú rotációs elnökségnek az a célja, hogy minimalizálja az egyetlen személy körül összpontosuló hatalom kockázatát. Ennek a rendszernek köszönhetően nem fog megismétlődni az, ami a múltban jellemezte a kamarát, hogy egyetlen ember uralja le a teljes szervezetet, és annak erőforrásait saját politikai ambícióinak megfelelően használja fel.

További sarkalatos pont a küldöttgyűlés megújítása. Öt évre választjuk a küldöttgyűlést. Ez továbbra is a kamara legfőbb szerve marad, de a korábbi 304 fős létszám helyett legalább 100, legfeljebb pedig 200 tagból fog majd állni. Egy új, kétlépcsős hibrid választási rendszert vezetünk be itt is. A küldöttgyűlés legfeljebb 60 tagját a megyékben és a fővárosban a tagok közvetlenül választják, megyénként legfeljebb 3 küldöttet, további legfeljebb 140 tagját az agrárgazdaságban működő szakmai szervezetek delegálhatják, az elismert szakmaközi szervezetek legfeljebb hármat, minden más szervezet pedig legfeljebb 2 küldöttet. Szakítani fogunk tehát a korábbi rossz választási szokásokkal, hiszen a jövőben nemcsak egyetlen szervezet jelöltjére lehet majd szavazni. A kamara ezzel valóban az egész ágazat sokszínűségét fogja tükrözni.

A demokratizálás mellett a politikamentesség a reform másik fontos pillére. A nyáron már elfogadott törvénymódosítás új összeférhetetlenségi szabályokat vezetett be. Ezek szerint nem lehet agrárkamarai tisztségviselő az, aki politikai pártban tisztséget tölt be, aki országgyűlési választáson országos vagy jelölőszervezeti listán szerepel, illetve egyéni képviselőjelölt, aki az európai parlamenti választáson pártlistán szerepel, aki polgármester, vármegyei közgyűlés tagja vagy elnök, illetve aki meghatározott állami vezetői vagy agrártámogatási feladatkört lát el. Az összeférhetetlenség vizsgálatánál az előző tíz évet is figyelembe fogjuk venni, vagyis nemcsak a jelenlegi, hanem a korábbi politikai szerepvállalás is ugyanígy kizáró ok lesz. Ezt azért tartom különösen fontosnak, mert az imént ismertetett esetekben éppen az volt a probléma, hogy a kamarai tisztség és a politikai szerepvállalás összemosódott. Ennek a jövőben már vége lesz.

Végül pedig a kamarai architektúrát érintő változások közül szeretném kiemelni, hogy a megyei szervezeti modell kivezetésre fog kerülni. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy ezáltal a kamara nem fog‑e eltávolodni a vidéki gazdáktól, de a válaszom nagyon egyértelmű: nem fog. A javaslat a megyei választott testületi struktúrát fogja leegyszerűsíteni, a megyei ügyintézést nem szünteti meg.

A cél a párhuzamos döntési szintek csökkentése úgy, hogy a helyi szolgáltatások elérhetősége megmaradjon. A kamara ráadásul sokkal nagyobb autonómiát kap a korábbihoz képest, az alapszabályban maga határozhatja meg a területi szervezeti egységeit. A siker mércéje pedig az lesz, hogy a gazdálkodók helyben érzékelhetően jobban elérik‑e a szolgáltatásokat.

Az anyagi részét utoljára hagytam volna, tehát most engedjék meg, hogy a kamara gazdálkodásáról is szóljak néhány szót. A racionalizálásnak ugyanis már most, a 2026-os évben is vannak számszerűsített eredményei. Eredetileg a kamara 2026-os költségvetése 36,8 milliárd forint volt. Ezt újraterveztük, és az új terv szerint 11,1 milliárd forintot sikerül megtakarítani. Ez nagyjából látszik, hogy az összeg egyharmada. Ebből több mint ötmilliárd forint személyi jellegű, közel egymilliárd forint üzemeltetési és mintegy 1,5 milliárd forint informatikai megtakarítás, további közel 1,4 milliárd forint pedig kommunikációs és rendezvényszervezési kiadások visszavágásával kerül megtakarításra.

Itt is felmerülhet sokakban a kérdés, hogy nem a gazdáknak nyújtott szolgáltatások rovására történik‑e mindez a spórolás, de a válasz erre is egyértelmű nem. A 11,1 milliárd forintos megtakarítás nem érinti a kamara napi szintű működését, és nincsen kihatással a gazdálkodóknak nyújtott szolgáltatásokra. A központi bürokráciát és a korábbi indokolatlan költségeket mérsékeltük, a napi szakmai munkát pedig érintetlenül hagytuk.

Szeretnék őszintén beszélni a létszámcsökkentésről is. Az első öt hétben 70 munkavállalótól vált meg a kamara, október végéig pedig további 50 főtől, vagyis eddig 120 főt érint a létszámcsökkentés. Az első napokban a politikai feladatokat is ellátó elnöki kabinet munkatársait érintette, majd a szervezet áramvonalasítása során a központi és a megyei szervezetek egyes munkatársait. A létszámcsökkentés viszont egyáltalán nem érintette a 684 fős falugazdász-hálózatot, tehát ők változatlanul folytatják a munkájukat. A végső mérce azonban nem a megtakarítás összege lesz, hanem az, hogy javul‑e a gazdálkodók számára elérhető szolgáltatások minősége és hozzáférhetősége. Ezen a mércén mérjenek majd minket a jövőben.

Maradva még egy kicsit a pénzügyeknél, a törvényjavaslat egyértelműen határt szab a választott tisztségekért járó díjazásnak. Személyi juttatás a jövőben kizárólag az ellenőrző bizottság, az etikai bizottság és a választottbíróság meghatározott tisztségviselői részére állapítható meg, és ezt az alapszabályban kell rögzíteni. Minden más tisztségviselő csak indokolt és számlával igazolt, a tevékenységével összefüggő költségei megtérítésére lesz jogosult a jövőben. Az évi csaknem 2 milliárd forintos párhuzamos tisztségviselői rendszer helyett tehát átlátható, szerény és ellenőrizhető szabályok fognak életbe lépni. Ez a kamarai források felelős felhasználásának a garanciája. Mindez pedig lehetővé teszi, hogy érdemi tagdíjcsökkentést is megvalósítsunk.

Az új kormány egyik fontos vállalása volt, hogy a gazdálkodók felé a kamarai tagdíjakat megregulázza, és ezt a vállalásunkat teljesítjük. A kamara 2025-ben mintegy 17,6 milliárd forintnyi tagdíjat szedett be. A 2026-os évben a tagdíjfizetést, mint ismeretes, elengedtük, tehát ebben az évben a tagoknak nem került pénzbe a kamara működése. A kieső forrást az állam sem pótolta, hanem a kamara ezt a korábban felhalmozott tartalékaiból finanszírozta, a működését innen tudta finanszírozni.

A törvényjavaslat alapjaiban szabja át a tagdíjrendszer kereteit. Az éves tagdíj mértékét és fizetésének módját továbbra is az alapszabály határozza meg, de a törvény részletes garanciális szempontrendszert állít fel. Bizonyos tagcsoportoknál a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett havi nettó átlagkeresethez, a gazdálkodó szervezeteknél pedig az árbevételhez kell igazodni. Ezekkel a tervezett változtatásokkal a kamarai tagdíjbevétel ’27-re a 2025-ös szint mintegy harmadára mérséklődik. Azt gondoljuk, hogy ez érdemi és a gazdák zsebében is érzékelhető tehercsökkentést fog jelenteni.

Elhangozhat az a kérdés is, hogy ha annyi probléma volt a kamarával, akkor miért nem szüntetjük meg a kötelező tagságot. Azért, mert a probléma nem a köztestületi modellel volt, hanem azzal, ahogyan azzal visszaéltek. A kamara köztestületként az egész ágazatot érintő közfeladatokat és érdekképviseleti funkciókat lát el, és ehhez kiszámítható finanszírozásra van szüksége. A költségvetése három forrásból áll, uniós és nemzeti forrásokból, valamint a tagdíjakból. Mi arra törekszünk, hogy az uniós források arányát növeljük, és ezzel párhuzamosan pedig csökkentsük az állami támogatások és a tagdíjbevételek összegét. A célunk tehát nem a köztestületi modell megszüntetése, hanem a tagdíjterhek mérséklése, a hatékonyabb működés és a szolgáltatások megerősítése úgy, hogy a kamara minden tagjának valódi és kézzelfogható előnyt nyújtson a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szervezeti és a pénzügyi reform önmagában nem elég, ha nincsen mögötte szakmai tartalom. A kamara szakmai gerincét ma a falugazdászok alkotják. Ők azok, akik nap mint nap találkoznak a gazdálkodókkal, és felbecsülhetetlen tudással rendelkeznek arról, hogy mire van valóban szükség a földeken és az istállókban. Ezért nem véletlen, hogy a szakmai megújulás első lépése az volt, hogy őket kérdeztük meg. Mind a 684 falugazdász kitöltött egy online kérdőívet, közülük reprezentatív módon 80 falugazdásszal mi interjút is készítettünk. Emellett 78 agrár- és élelmiszer-gazdasági szakmai szervezettel folytattunk interjút arról, hogy mit várnak a megújuló kamarától. A tervek szerint a gazdálkodók, vagyis a kamarai tagok körében is elkészül egy hasonló felmérés. Magát a törvényjavaslatot több körben egyeztettük a szakmai szervezetekkel, az észrevételeiket meghallgattuk, és ahol lehetett, beépítettük a törvényjavaslatba. Ez a párbeszéd nem ér véget, a következő egyeztetésre november 13-án, jövő pénteken fog sor kerülni.

Tehát kiemelt feladatunknak tekintjük a falugazdászok társadalmi megbecsültségének növelését is. A kamara koordinálja a hazai agrártanácsadási rendszert, nyilvántartja, ellenőrzi és értékeli a szaktanácsadókat. A szakmai megújulás részeként ennek a rendszernek a reformja is napirenden van, többek között az alapképzés átalakításával, a szaktanácsadók minősítésének bevezetésével és új etikai szabályzat megalkotásával.

(9.50)

Tisztelt Ház! Augusztusban kezdtük a munkát, és most, ősz derekán már az Országgyűlés előtt van az Agrárkamara működését megújító törvényjavaslat. Ez az agrártárca szakembereinek, a kamarai biztosnak és a velünk együtt gondolkodó szakmai szervezeteknek az intenzív munkáját dicséri.

A javaslat három dolgot ad vissza a magyar gazdáknak: szakmai megújulást, egy kamarát, amely ismét a termelők és a döntéshozók közötti kapcsolatra figyel, a racionális gazdálkodást, kevesebb bürokráciát, kisebb tagdíjat és átlátható pénzügyeket, demokratikusabb köztestületi működést, rotációs elnökséget, valódi választást, szigorú összeférhetetlenséget és világos felelősségi rendet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül hadd foglaljam össze egyetlen mondatban azt, amiért ez a törvényjavaslat megszületett. Nem a kamarát akarjuk megvédeni a gazdálkodóktól, hanem a kamarát akarjuk a gazdálkodók szolgálatába állítani. Kérem önöket, hogy az elmondottakat megfontolva támogassák szavazatukkal a törvényjavaslat elfogadását és ezzel az Agrárkamara megújítását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)