Kovács Petra Judit (TISZA)

KOVÁCS PETRA JUDIT (TISZA): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ma egy egyszerű kérdést szeretnék feltenni: normális‑e, hogy a magyar adófizetők pénzéből évről évre százmilliókat költött a NAK Erdélyben agrárszervezetek és falugazdász-hálózatok fenntartására, miközben a magyarországi vidéken, különösen a határ menti térségben továbbra is súlyos fejlesztési hiányokkal küzdünk?

Az erdélyi magyar gazdaszervezetek története nem ma kezdődött. Az 1844-ben alapított Erdélyi Gazdasági Egylet hosszú évtizedeken át szolgálta a magyar gazdákat. Trianon után a magyarság megmaradásának fontos intézménye maradt, majd 1990 után a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete vitte tovább ezt az örökséget.

(11.00)

A fordulat 2017-18-ban következett be, amikor a magyar kormány létrehozta a Kárpát-medencei falugazdászprogramot, amelynek első évére több mint 400 millió forintot különített el, és azóta évente további százmilliók áramlanak Erdélybe. A dokumentum szerint a program éves költsége megközelíti a 300 millió forintot, különféle további programtámogatások nélkül. Ma már három külön szervezet működteti a hálózatot: a Pro Agricultura Egyesület, a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete és a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület; együtt több mint 60 falugazdászt foglalkoztatnak magyar költségvetési forrásból.

(Az elnöki széket Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A probléma nem a határon túli magyar gazdák támogatása. A probléma az, ha a szakmai szempontokat felváltják a politikai szempontok. A hozzám eljutott dokumentum szerint a korábban központi szerepet betöltő Romániai Magyar Gazdák Egyesületét fokozatosan háttérbe szorították, és a hálózat működtetését olyan szervezetek kapták meg, amelyeknek vezetői több esetben RMDSZ-es tisztségeket is betöltenek. A dokumentum állítása szerint a területi átszervezés nem szakmai, hanem politikai logika mentén történt. Ez természetesen az aláíró szervezet véleménye, de a kérdéseket felveti. Tény és való, hogy az elmúlt években Magyarország sok értékes fejlesztést és örökségvédelmi beruházást támogatott Erdélyben. Ezzel önmagában nincs baj, de felmerül a kérdés: vajon miért nem jutott hasonló figyelem és forrás a bihari, a hajdúsági vagy mondjuk, a békési területekre. Ha a 2018 óta Erdélybe irányított százmillióknak akár csak a felét az Alföld leszakadó vidékeire fordították volna, ma talán több lehetőség, jobb infrastruktúra és erősebb helyi gazdaság szolgálná az ott élő magyar családokat.

Végül a határ két oldalán olyan hírek és pletykák keringenek, hogy egyes magyar költségvetésből finanszírozott hálózatok munkatársai választási időszakban politikai mozgósítást is végezhettek. Ezeket az állításokat én nem tudom igazolni, ezért nem tényként, hanem vizsgálandó kérdésként említem meg. De éppen ezért lenne szükség teljes átláthatóságra és független ellenőrzésre, mert a határon túli magyar gazdák támogatása is fontos nemzetpolitikai cél, de legalább ilyen fontos a magyarországi vidéki emberek támogatása is. Az adófizetők joggal várják el, hogy minden közpénz szakmai alapon, átlátható módon és politikai befolyástól mentesen kerüljön felhasználásra. Köszönöm a figyelmet, és üdvözlöm, elnök úr. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)