Ráki Zsolt (TISZA)

RÁKI ZSOLT, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A TISZA-frakció képviseletében, mint a mezőgazdasági téma vezérszónoka szólalok fel a T/934. számú törvényjavaslat vitájában. De nem csupán képviselőként, hanem gyakorló gazdálkodóként és a gazdatársaimmal együtt az aszálykárok sorozatos elszenvedőjeként is szólok önökhöz.

31 éve foglalkozom tulajdonosként és vezetőként növénytermesztéssel, állattenyésztéssel és tejtermeléssel Gyulán. Minden egyes nap 50 ezer ember számára állítunk elő olyan alapélelmiszert, amelyből a legtöbbet fogyasztunk.

A mi szűkebb pátriánk, a Dél-Alföld nemcsak Magyarország, hanem Európa, sőt a világ egyik leggyorsabban melegedő térsége: plusz 2,5 fok 30 év alatt. Többek között erről is beszéltem az Európa Tanács legutóbbi parlamenti közgyűlésén Strasbourgban, hiszen a klímakatasztrófával Európa is foglalkozik.

A bőrünkön érezzük a változást. Gyula térségében idén januártól szeptember végéig még 200 milliméter csapadék sem hullott. Az elmúlt hat évből öt aszályos volt. Ez már nem egy-egy rossz év, ez nem normális. Ez egy olyan tartós változás, amelyhez az egész magyar mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell. Ilyen évünk nem volt, de várható, hogy lesz még ennél nehezebb is.

Gondoljunk bele a gazdák mindennapi drámájába! Békés megyében, ami korábban az ország éléskamrája volt, és a hektáronként 9 tonnás kukoricatermés sem volt ritka, idén átlagosan 1,4 tonna termett. Ez a korábbi termelésnek alig hatoda. Sok táblán pedig még ennyi sem termett, a gazdák kénytelenek voltak a teljes állományt kitárcsázni. Egy egykor stabil exporttermékünkből mára importra szorulunk. A legelők már júniusban kiégtek, és a károsodás minden növénykultúrát érintett. A gazdáknak nap mint nap arról kell fájdalmas döntést hozniuk, hogy levágják‑e a jó minőségű állatállomány egy részét, hogy a többit meg tudják etetni.

Ezek nem csak szavak ‑ számok és sorsok is. Magyarországon a március-szeptember közötti hét hónap alatt 16 termelés, ellenőrzött tehenészeti telep szüntette be a tevékenységét. Itt megállok egy picit: 16. Ez a jelenlegi 348 telepnek a 4,6 százaléka az elmúlt hét hónapban.

Kérdés továbbá, hogy miből finanszírozzák az őszi talajművelést és a vetést. Érezhető a spórolás már az importáraknál is, például a vetőmagoknál, nem olyan vetőmagot használunk, de ez majd 2027-ben bosszulja meg magát, hiszen tudjuk, ki mint vet, úgy arat. Pedig az élelmiszer-ellátás, a termelés és kereskedelem stratégiai és nemzetbiztonsági, szuverenitási kérdés is. Nem engedhetjük meg, hogy Magyarország kiszolgáltatottá váljon más, a külföldi piacok változásainak, politikai játékainak, mint például a vámháborúk vagy esetleges határlezárások, korlátozások. Erre az idén is voltak példák.

Tudjuk, hogy a gazdák vállára óriási terhek nehezednek: a drasztikusan öregedő munkaerő, a generációváltás nehézségei, a Mercosur-egyezmény fenyegető következményei, a bürokratikus szigorítások, a hatékonysági, méretgazdaságossági problémák, az erős forint miatti importnyomás és az árérzékeny fogyasztói piac. Ezek a kihívások külön-külön is komoly gondot jelentenek, együttesen pedig sok gazdaság fennmaradását veszélyeztetik.

A miniszter úr is sokszor mondta: a gazdáknak alkalmazkodniuk kell. Ezzel egyetértünk. Ezt Charles Darwin is megmondta anno, hogy a gyors alkalmazkodóképesség a szüntelenül változó környezethez a túlélés egyedüli záloga. Előtérbe kell helyezni a vízmegtartó, humuszépítő, regeneratív művelést, az aszálytűrő és korai érésű fajtákat, a takarónövényeket, valamint ki kell használnunk minden öntözési lehetőséget.

A TISZA programjában is világosan megfogalmaztuk: a gazdálkodóknak tudatosabban kell felkészülni a szüntelenül változó körülményekre. Például teljesen más vízmegtartási stratégiát kell kidolgoznunk és alkalmaznunk. De az alkalmazkodásnak is van egy korlátja, és nem lehet kizárólag a gazdák felelőssége. Az államnak is meg kell teremtenie ehhez a feltételeket. Ennek egyik legfontosabb eszköze a kockázatkezelési és kárenyhítési rendszer korszerűsítése. A jelenlegi rendszer több mint egy évtizede van érvényben. Olyan rendszert kell teremtenünk, amely valódi védőhálót nyújt a gazdálkodóknak, ahol az állam, az Európai Unió és a termelői közösség összefogásával nem a bajban hagyjuk magukra a gazdákat, hanem közösen teremtjük meg az ország élelmiszer-szuverenitásának és a jövő évi gazdálkodásnak a biztonságát.

A 2026-os év rekordméretű, több mint 1,6 millió hektárt érintő kárbejelentései és a 800 milliárd forintos tervezett veszteségek világosan mutatják, hogy a meglévő kereteket meg kell erősíteni. Ezt szolgálja a törvényjavaslat, amelynek valódi célja, hogy gyorsabb és hatékonyabb segítséget nyújtson a károsult gazdáknak és kiszámíthatóbbá tegye a kockázatkezelést.

Melyek ezek? Ahogy államtitkár asszony is elmondta, négy eleme van. 1. Azonnali likviditási mentőöv, tehát már az idén folyjanak be az előlegek. 2. Uniós válságforrások bevonása, a KAP stratégiai terv kiegészítő válságtámogatásának, közel 100 millió eurós keretnek a beemelése a rendszerbe, amivel a hazai források jelentősen bővülnek. 3. Erősebb jövedelemvédelem, a krízisbiztosítás küszöbének 30 százalékról 20 százalékra történő csökkentése, így több gazda számára elérhető a kompenzáció. 4. Megelőzésre való átállás, az új, el nem vonható kármegelőző támogatás bevezetése, amely a jövőbeni kockázatokat mérsékli.

(11.50)

Azt is világosan ki kell mondanunk, hogy a rendszer megerősítése a termelői hozzájárulások emelésével jár. Gazdálkodóként pontosan tudom, hogy ez újabb teher egy olyan időszakban, amikor sokan már így is komoly likviditási gondokkal küzdenek. Éppen ezért különösen fontos, hogy a gazdák a befizetéseikért cserébe valóban gyorsabb, kiszámíthatóbb és igazságosabb kárenyhítésre számíthassanak.

A megerősített rendszernek a gyakorlatban is bizonyítania kell, hogy megéri részt venni benne. A rendszer akkor működik jól, ha átlátható, kiszámítható, és valóban azokhoz jut el a támogatás, akik a legnagyobb károkat szenvedték el. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet egy elengedhetetlen korrekcióra: van egy olyan probléma, amelyről a törvényjavaslat kapcsán feltétlenül beszélnünk kell, mert nem elég gyorsabban kifizetni a kárenyhítést, ha a kár mértéke eleve nem biztos, hogy megfelelően van kiszámítva. A jelenlegi szabályozás szerint a referenciahozamot az előző öt év termésadataiból számítják ki. A legjobb és a legrosszabb évet elhagyják, és a fennmaradó három év átlagát veszik alapul. Csakhogy ahol az elmúlt hat évből öt aszályos volt, ott ez a módszer már nem feltétlenül tükrözi a gazdaság valós termelési lehetőségeit. A sorozatosan alacsony hozamok miatt a számítás alapjául szolgáló érték is egyre csökken, ezáltal a kár papíron kisebbnek látszik, sok gazda kiesik a jogosultságból, vagy aránytalanul kevés támogatást kap. Nem fogadhatjuk el, hogy a rendszer a sorozatos aszályok miatt lecsökkent terméshozamot tekintse normálisnak.

A tartósan aszályos régiókban a francia modellhez hasonlóan meg kell vizsgálnunk a nyolcéves referencia-időszak alkalmazását. Ha nekik elfogadták, nekünk miért ne fogadnák el? Hiszen nálunk még nagyobb a baj, mint Franciaországban. A rendkívül aszályos évek korrekcióját, illetve a térségi vagy országos referenciahozam bevezetését konkrét számokkal alátámasztva: a kedvezőbb meteorológiai adatokkal kecsegtető nyugat-dunántúli megyékben, például Zala, idén 5,76 tonna/hektár volt a kukorica átlagterméshozama, ami több mint négyszerese a Békés megyei 1,4 tonnás átlagnak. Így a jelenleg érvényben lévő kártalanítási jogszabály alapján egy háromszor többet termő terület gazdája lehet jogosult kártérítésre, miközben Dél-Alföldön egyes gazdák pedig nem jogosultak a korábbi alacsony referenciahozamok miatt. Ráadásul itt az előző aszályos években sem volt lehetőségük félretenni a szűkösebb időkre.

Nem véletlen az sem, hogy Békés megye a 19 megye és Budapest rangsorában a 19. az egy főre jutó GDP tekintetében, csak Nógrád megyét előzzük meg. Ezért tartom fontosnak, hogy a minisztérium a végrehajtási szabályok kidolgozásakor különös figyelmet fordítson a tartósan aszályos térségek helyzetére. Tudom, hogy ennek az EU-val történő engedélyeztetése időt igényel, de ha nem kezdjük meg, nem is fog megtörténni.

A törvény módosítása okán más hatások is vannak, amelyekkel véleményem szerint foglalkoznia kell a tisztelt Háznak. Egyrészt biztosítani kell, hogy a termelői pótlólagos befizetésekhez kapcsolódó többlet állami hozzájárulás, amit az államtitkár asszony is említett, a tisztelt Ház előtt lévő 2027-es költségvetésben is megfelelő fedezetet kapjon. Másrészt az idei rendkívüli károk miatt indokoltnak tartom a Kárenyhítési Alap további megerősítését. Meg kell vizsgálni, hogy a rendkívüli helyzetek kezelésére álló költségvetési forrásból, a Havária Alapból biztosítható‑e az a különbözet, amelyre a szakmai becslések szerint a gazdatársadalomnak szüksége lehet.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar gazdáknak gyors segítségre és kiszámítható feltételekre van szükségük. A mostani törvényjavaslat fontos lépés ebbe az irányba. Természetesen nem lehet gyógyír mindenre, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Dél-Alföldön az aszály már nem rendkívüli esemény, hanem évek óta visszatérő probléma. Ehhez a kárenyhítési rendszerünknek is alkalmazkodnia kell.

A célunk nem csupán az, hogy a gazdák túléljék a következő aszályos évet, hanem hogy hosszú távon is legyen jövője a magyar mezőgazdaságnak. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)